Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

A bizonyítékok kritikai s elhatározó méltatása a végtárgyalásnak levén fentartva, a nyilvánosság az elővizsgálat alatt nem bir azon észszerű alappal mint a végtárgyalásnál. A végtárgyalásnál érvényesül a nyilvánosság összes jótékony befolyása, a nélkül hogy az igazságot veszélyeztetné, mert itt a vitának anyaga tárgyi s alanyi tekintetben meg van határozva. De drágán kell azt megfizetni az elővizsgálat alatt, a hol épen az anyag előkészítéséről van szó, s legtöbbnyire az igazság érvényesítésére szükséges elemek egészbeni vagy részbeni eltüntetését eredményezné, az ártatlanul terheltek kárára, a bűnösök előnyére. Az absolut nyilvánosság az ártatlanokra csak hátrányos lehet. Egyes kivételektől eltekintve (például különösen a politikai vétségekkel terheltek hozatnak fel, a kiknek a nyilvánosság néha dicsőséget, meg nem érdemlett hírnevet s előnyöket hozhat), már az inculpatio ténye, bár mily tévesnek bizonyuljon is be utóbb, helyrehozhatlan kárt okozhat. Vannak oly társadalmi helyzetű emberek, a kikre nézve nem elégséges, hogy ártatlanoknak nyilváníttassanak, szükséges, hogy mint Caesar neje minden gyanú fölött álljanak. Még döntőbb érv az elővizsgálat jellege és czélja. Czélja a genericus és a specificus bizonyíték előállítása s összegyűjtése. Ezen épület alapjaiban ingatag még, s vajmi gyakran csalékony talajon kell emelni. Ily feladat teljesítéséhez a bírónak nagy cselekvési szabadságra van szüksége, hogy munkáját akadálytalanul megkezdhesse, félbeszakíthassa, újra felvehesse, és szüksége van nyugalomra. Ámde, ha a nyilvánosság nem akar üres szó maradni, az szükségképen szóbeliséget s contradictorius eljárást tételez fel. Ezen türelmet, számítást igénylő épités munkája nem egyeztethető össze a nyilvánosággal, mely a birót idő, hely s formák tekintetében szükségszerűen megköti. Ugy vagyunk a bűnügyi tárgyalásokkal, mint minden politikai, tudományos vagy bármi más természetű discussiókkal, a melyek csak ugy lehetnek komolyak s valóban termékenyek, ha nyugodt munka s tanulmány előzte meg. Éles színekkel ecseteli szerző az angol rendszer ebbeli hátrányait. Ha azt elfogadnók a bírónak passiv szerepe nem haladás, hanem retrográd lépés lenne. A continensen ehhez még egy más ok is járul: »Mindenki tudja mily befolyást gyakorol a törvényhozásra a szokás. A siker legnagyobb valószínűsége azért azon reformok mellett harezol, a melyek míg egyrészt javítanak a helyzeten, másrészt az általánosan elfogadott rendszerrel és nézletekkel túlságos ellentétben nem állanak, s melyek mellett az idő tekintélye szól. Senki sem tagadhatja, hogy az elővizsgálat nyilvánossága, az európai continensen uralkodó ellenkező szokással szemben mély, gyökeres változás lenne. Azért, ha nyilvánossága elővizsgálat czéljaival nem is volna annyira összeegyezhetlen, s ha megvolna is azon gyakorlati haszna, melyet emlegetnek, a bölcs és óvatos