Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

S2 LAPSZEMLE hogy a büntetendő cselekmények hármas osztályozása (bűntett, vétség, kihágás) a szabadságbüntetések kategorizálására nem szolgáltat kielégítő alapot. De ha a kiindulási pont (hogy ugyanis a büntetés czélja bizonyos baj okozása) elfogadtatik, akkor a fokozás tekintetében sok van nyerve. Mellőztetvén a magukban véve mellékes és értékük tekintetében igen vitás súlyosbítások, milyen a bojt és a verés — csak a kényszermunka marad hátra, mint azon eszköz, melylyel a malum passionis emelhető, vagy kisebbíthető; a kényszermunka mennyisége, minősége, annak rabszerüsége, a büntetés becstelen voltát is kifejezésre juttathatna. Az ellenkező művelet, mely szerint a büntetettes romlottsága képezné a kiindulási pontot, czélra nem vezetne; mert csak a törvényhozó állapithatja meg, mily cselekményeket tekint belső tartalmuknál fogva a nép becsületbeli érzetével ellentétben levőnek; ha ennek meghatározása, az ítélet alá kerülő egyén minősége szerint, a biróra bízatnék, ez által a bűntett megkülönböztető ismérvei egészen individuális mozzanatoktól tétetnének, függőkké. A legtermészetesebb és legáltalánosabban érthető osztályozás tehát: a kényszermunkával járó és az a nélküli szabadságbüntetés. A pénzbüntetés be nem hajthatása esetére rendelt szabadságvesztés, vagy a bizonyos reatumoknál alkalmazandónak vélt félig katonai fogság (várfogság), ez elméletet nem alterálják, mert az első a régi személyes végrehajtással rokon intézmény, a másik pedig csak előítéleten alapszik. Ezen custodia honesta ellentéte épen a kényszermunkás szabadságvesztés. Hogy a munka milyen legyen (gyári iparmunka, vagy gazdasági, föld-, bányamunka), ez közömbös és a viszonyoktól függ. A fődolog, melyet semmi félművelt humanismus el nem vitázhat, az, hogy a jelenleg mintegy járulékképen alkalmazásban levő, s voltakép csak hasznosan szórakoztató fegyházi dolgozás helyébe valósággal súlyos és a büntetés jellegét viselő dolgoztatás lépjen, mely ne legyen, mint most, munkakényszer, hanem kényszermunka. így be lehetne érni a szabadságbüntetés egy egyszerű és egy súlyosított nemével; a létező nézetekkel számolván, legfÖlebb egy középső, enyhébb fajt lehetne még közbeszúrni. A mai állam, melynek culturája minden oldalról a leghevesebb támadásoknak van kitéve, csak ugy tarthatja fenn társadalmi rendjét, ha azt jogi alapjaiban védelmezi meg. Az erre való törekvést nem szabad vallás-erkölcsi és humanitárius álomképek kergetése által gyengíteni és homályosítani. Az új büntető jogtudomány és törvényhozás a bűnösségnek számtalan oly eseteit volt képes construálni (a fiscalis, industrialis, gazdasági, társadalmi, egészségügyi stb. téren), melyeket a metaphysikai elvekből leszármaztatni nem lehet; igy kell tenni a büntetőjogi bűnösséggel is, visszavezetvén azt a positiv jog talajára. Szerző itt a bűnösségnek nem azon inkább külső oldalát érti, melynek előfeltételei a felelősség és a beszámítás, hanem mellőztetni akarja azon megoldhatatlan kérdést, mely a cselekmény benső értékét keresi s mely a cselekmény benső tulajdonságait értékegyenletbe akarja hozni a büntetéssel. Ez el nem érhető ábránd; a motívumok benső elemeit felismerni lehetetlenség. Az absolut igazság eszméje meg nem állapitható, az állam