Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

A BŰNVÁDI ELJÁRÁS ÉS REFORMJA 65 és pedig mint subsidíarius vád, ha a közvádló vádat emel, ellenkező esetben mint önálló (principális) vád«. 4. Az elállás joga. A negyedik fejezet azon, nem kevésbbé érdekes kérdést tárgyalja: m i j o g a van a k ö z v á d 1 ó n a k a már megindított eljárást ó 1 elállani ? Szerző ismerteti az egymással ellentétben álló két nézetet. Az első szerint a közvádlottnak nincs joga elállani, mert a bűnvádi kereset a társadalmat illeti, s a közvádlóra csak annak érvényesítése van bizva; ő tehát arról, a mi nem az övé, le nem mondhat. Ez a bíróság méltóságával is ellenkeznék. Nem azért, mintha a közvádló kénytelen volna a terhelt elitélését mindenkor indítványozni, hanem azért, mert a bíróságnak minden esetben határoznia kell a per fölött, a nélkül hogy az indítványhoz kötve volna s igy a felmentésre szóló indítvány ellen marasztaló ítéletet hozhat. A másik nézet szerint a közvádló az Ítélet hozatala előtt bármikor visszaléphet, mert az ellenkező rendszer ismét nem egyéb mint a vádló és a biró hatáskörének összezavarása, s ellentétben áll a vádelvvel, mely szerint vádló nélkül nincs biró. Mintán szerző e tárgyban igen tanulságos összehasonlításokat tett volna a nevezetesebb külföldi törvény, hozások körében, maga részéről a középutat választja, s a legjobb rendszer szerinte az, hogy a köz vádló elállhat a formaszerű vád előtt, de a vád után többé nem. Nem lesz talán felesleges szerző érvelését kivonatilag megismertetni. A bűnvádi eljárásban nincs elv, mely egész absolut voltában s a végletekig alkalmazható lenne, a nélkül hogy túlzásba ne esnénk. A bűnvádi eljárásban kényes két érdek küzd folyton egymással: a társadalom védelme a gonoszok ármányai ellen, s az egyesek védelme az alaptalan vádak veszélyei ellen. A modern per mondhatni legszentebb sarkelvei, a nyilványosság és szóbeliség, szintén többféle megszorításoknak és kivételeknek vetvék alá, s ezeknek alapja épen ama föérdekek követelményeinek összegyeztetése. Mondhatni, hogy a bűnvádi eljárás tudománya ezen két érdek egyensúlyának tudománya. A jó bűnvádi eljárás értéke tehát nem a jellegének elvontán megfelelni látszó elveknek egész képzelhető kiterjedésükben s a legszélsőbb végletekig való alkalmazásában áll, hanem jogos határaik kijelölésében, akként, hogy az eljárás külömbözö czéljainak elégtétessék, a nélkül hogy az egyik a másiknak feláldoztatnék. A fentebbi két rendszer mindegyike túlzásban szenved. A vádrendszer azon elve, hogy a vádló a vád ura, értékkel bir addig, mig valaki ellen formaszerű vád nem emeltetett, azontúl nem. Az eljárás megindítása még nem jelenti azt, hogy valaki bűntett elkövetésével vádoltnak tekinthető. Az előkészítő, vizsgálati eljárásnak MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XIX. 1. 5