Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

64 DR. HEIL FAUSZTIN A sertett fél magánvádja, mely a közvádló indította vád esetében evvel concurrál, s ellenkező esetben ennek helyébe lép, a közvádló szükséges függetlenségét összhangba hozza a sértett fél jogával, elveszi a közvádlónak u. n. váchnonopoliuma ellen emelt vádak élét, s élőm ére van a bíróság helyzetének, megszűnvén ekként minden ok arra, hogy a bíróság a bűnvádi eljárás megindítása feletti felügyelettel megbizassék. Azon ellenvetés, hogy a magánvádat meggondolatlanság vagy szenvedély sugallhatja, néha alapos lehet, de a visszaélés lehetősége nem ok valamely intézmény jóságának félreismerésére, hanem csak arra szolgálhat indokul, hogy kellő védeszközökről gondoskodjunk. Ilyenek főleg: a közvádló ellenőrzése, a ki mindenkor fel van jogosítva az ügyben közben járni; cautiónak és annak követelése, hogy a magánvádló magát jogász által képviseltesse ; a vádlott azon joga, hogy a vádlevél ellen a végtárgyalás kitűzése előtt kifogásokkal élhet; a konok vádló ellen alkalmazható pénzbüntetés, érintetlenül maradván hamis vád, rágalom, becsületsértés esetében a büntetőjogi felelősség s mindenkori kártérítési kötelezettség. Egy másik ellenvetés az, hogy a magánvád csak ritkán fog alkalmazásba vétetni. Szerző, kmek bizalma van a közvádlóban, a magánvádtól inkább indirecte vár jó hatást. De ha a magánvád holt betű maradna is a törvényben, ez csak azt bizonyítaná, hogy nem volt reá szükség, mert a közvádló nem tagadta meg segélyét az alapos panaszok eseteiben, s bizonyítaná, hogy a magánvád a közvádnak legjobb correctivuma és kiegészítése. Szerző, behatóan ismertetvén az ide vonatkozó irodalmat, a jogi congressusok határozatait s a külföldi törvényhozásokat (egyebek közt szigorúan bírálja a francziák által követett opportunitási vagy politikai elvet), az összehasonlított törvényhozásokból azon eredményt vonja le, hogy a sértett fél magánvádja az elmélet terén kivívott győzelmét mindinkább a gyakorlat terén is érvényre emeli s mindinkább hódit a positiv törvényhozásokban; hogy a legkitűnőbb jogtudósok által felkaroltatva, gyökeret vert előbb Skót- és Irhonban, majd Sveicz több tartományaiban; elfogadtatott — bár nagy tartózkodással és félénkséggel — Némethonban, de annál nagyobb határozottsággal Ausztriában. Az elv maga ekként reassumáltatik: »A bűnvádi kereset a közvádlótilletimeg, ki annak megindításában teljesen független a végrehajtó hatalomtól, a bíróságtól és a sértett féltől. Ezen függetlenség correctivuma s kiegészítése: először a közvádló s z ig o r ú f el e lő s s ége v i s s z a él é s vagy hanyagság esetében; másodszorasértett fél magánvádi á sí joga, ahivatalból üldözendő vagy csak a sértett fél indítványára ü 1 d ö z h e t ő b ű n tett e k k ö z t i m e g k ü 1 ö m b ö z t e t é s n é 1 k ü 1;