Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - Egy általános kötelmi jog szükségességéről, tekintettel a kereskedelmi és az általános magánjog egymáshoz való viszonyára

22 DR. HAUPT ALBERT fel sem jegyzett e's területileg különböző szokásjog kiele'githetö nem lehetett e's nem sokára egy általános egységes jog hiánya mind érezhetőbbé lett. Ez föoka annak, hogy a kereskedelmi világ a római jog receptiója iránt oly nagy hajlandósággal viseltetett, mely hajlandóság annál nagyobb volt, minél tökéletlenebb és bizonytalanabb volt a saját jog (Stobbe, Geschichte der deutschen Rechtsquellen, I. 636. 1.). De a mily üdvös lehetett a római jog rendszeressége és universalis természete, ép oly kevéssé elégítette ki egészen a kereskedelmi forgalom minden érdekét. Innen van, hogy a római jog a kereskedelmi körökben nevezetes módosítást szenvedett, sőt egyes tételei egyenesen ki is zárattak, illetőleg el nem fogadtattak. Eclatans példa erre a tulajdonszerzés traditio által. Ugyanis a 'római jog — subjectivisticus felfogásánál fogva — az egyéni jogot magasabbra becsüli a forgalom biztonságánál és következetesen traditio esetében csak akkor engedi meg a tulajdonszerzést, ha az átadó maga is tulajdonos ; mely tétel'alól csak a fiscus, az imperátor és neje, valamint a zálogbirtokos [(utóbbi a végrehajt, eladásnál) képeznek kivételt (1. Puchta, Institutionen, II. 217. 1., ki különben az utolsó esetet nem tekinti kivételnek, és Arndts, Pandekten 1. §. 145.) Ezen tétel egyértelmű a forgalom bizonytalanságával. Azért ezen római jogtétel a jóhiszemű szerző érdekében az olasz, németalföldi és angol keresked. jogban nevezetes módosítást szenvedett, sőt az éjszak-német keresked. városokban az ellenkező germán jog teljtartalmúlag fentartatott (Goldschmidt, Handelsrecht, 1868. 813. és k. 1.). Más esetekben a római jog közeledett ugyan a kereskedelmi igények felé, de nem érte el a kellő mértéket. Példa erre a fizetés által még ki nem elégített eladó oltalma. Római jog szerint az eladó, a mennyiben nem hitelbe adott el, a tárgy visszanyerése végett dologi keresettel bír, ha a fizetés meg nem történt. Ezen tétel a kereskedelmi praxis által oda bővíttetett, hogy megtörtént hitelezés daczára a fizetetlen eladó az eladott árúra vagy annak egyenértékére nézve elválasztási joggal (jus separationis) bir, mely jog némely statútumok szerint csőd esetében is gyakorolható volt (Goldschmidt, § 82.) Szintigy a római lex Anastasiana és a laesio ultra dimidium, mindkettő indokolatlan gyámkodás kifolyása, a kereskedelmi jogban helyet nem talált. Ezen példákból kitetszik, hogy a római jog — minden más