Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

ESKÜDTSZÉKI TANULMÁNYOK 15 nyomó többsége tartozik, s így az utóbbiak irányában legkisebb részve'ttel sem viseltethetnének még akkor sem, ha jogukban állana védelmi tanukat kihallgatni, vegy a terhelt akár csak Írásbeli védekezésének is helyt adni.u 7. §. Valamint a jury politikai fölfogásában, ugy a tény- és jogkérdés elválasztására nézve is teljesen félreértette Montesquieu az angol mintát. Mai nap nincs már kétség benne, hogy az angol paroemia: „de facto judicant juratores, de jure judices14 egészen mást jelent, mint a mit a francziák a 18. században abból kimagyaráztak. Az angol eljárás nem ismeri az egységes bünösségi kérdés szétszakítását és az arra vonatkozó functiók mechanicus megosztását két orgánum között. Factura alatt nem érti a tisztán csak tényleges elemet, vonatkozás nélkül annak jogi jelentőségére, hanem a concret esetet büntetőjogi jellegében, szemben az abstract jogszabálylyal. Távol attól, hogy az u. n. ténykérdésben kizárólag csak az esküdtek, az u. n. jogkérdésben kizárólag csak a bíró döntene, egységes összhatásuk által keletkezik a birói ítélet- Tények méltatása alapján, az u. n. law of evidence szabályai szerint, határoz a bíró a fölött, váljon valamelv bizonyíték figyelembe vehetö-e vagy sem (wether there is any evidence); 33) viszont a jury bünösségi verdictumában (wether there is sufficient evidence) a jogkérdést is eldönti, de tartozik a törvényhez alkalmazkodni, melynek szabványai iránt az elnök kitanítja. Egészen más értelme van tehát a rtény- és jogkérdés" elválasztásának az angol jogban és egészen más értelme a franczia esküdtszéki eljárásban. Jelen tanulmányunk második fejezetében föl fogjuk tárni azon forrást, melyből Montesquieu a tény és jogkérdés közötti hiányos distinctiót merítette : a harmadik fejezetben pedig ki fogjuk mutatni azon indokokat, melyek a franczia alkotmányozó 33) így például a tanukra nézve vannak absolute és relatíve kizáró okok. Amazok a tanúnak rögtöni elutasítását eredményezik a bíró részéről ; az utóbbi tekintetben kifogásolható tanuk vallomástételének megengedhetösége fÖlottabiró dönt, vallomásaik súlya fölött a jury. Ily relatíve kizáró okok: a) észbeli fogyatkozások b) érdekeltség stb. Mindezen kérdésekben, a bizonyítási eszköz megengedhetöségére vonatkozó és annak nyomatékosságot megállapító ismérvek közti határvonalok egybeolvadnak. A gyermekek tanuképessége p. o. nincs az angol jogban bizonyos kortól föltételezve, elmebeli fejlődésük, a jó és rosz közti külömbségtételre vonatkozó felfogási képességük határozza meg, váljon egyáltalán tanúskodásra bocsáthatók-e. Ezen momentumokra nézve a biró határozata dönt. Más részről hasonló jellegű mérlegelés alapján ítélnek az esküdtek a tanuk szavahihetősége fölött. Hasonló viszony áll fenn többé-kevésbbé minden bizonyítási eszközre nézve.u V. ö. Goltdammer, Ueber das Verhaltniss des vorsitzenden Richters zu den Geschworenen, Archív für Strafrecht, I. k. 1S53., 164. s köv. 1. 34) Glaser, Holtzendorff kézi könyvében, Berlin, 1879., 27. 1.