Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

14 DR. BAUMGARTEN IZIDOR Montesquieut; saját alkotása azonban ennyira eltér eredeti mintájától, hogy bátran mondhatjuk, miszerint az előbbi korántsem szolgál Montesquieu politikai fölfogásának támogatására. Sem a hatalmak megosztását nép és korona közt, sem az előbbinek mint politikai tényezőnek részesítését a bűnvádi eljárában, sem a tény- és jogkérdés kettészakitását nem ismeri az angol szervezet. Egészen különböző históriai alakulatokra vitték át continentalis eszmemenetüket a franczia bölcsészek, midőn Angolországban is ellentétben állónak tekintették a népet és az államot, a juryt pedig azon intézménynek,^melynek hivatása az előbbinek mint egyenjogú politikai félnek befolyását a bűnvádi perekre biztosítani. A jury históriai fejlődésmenete és mostani alakulása is kétségtelenül megczáfolják ezen fölfogást. Semmi sem idegenebb az angol fölfogástól, mint a hatalmak megosztásának érvényesítése nép és korona között az igazságszolgáltatás terén. Mert midőn a korona, képviselve a három legfelsőbb törvényszék kinevezett tagjai által, megbízza a szintén általa kijelölt sheriíft, hogy a mindenkori sessiókra szemelje ki az esküdteket, t u 1 a j d o n k é p e n kinevezi azon személyeket, kik a bűntények fölött ítélni hivatvák; a népből veszi biráit, mert állandó bírák nem állanak elegendő számmal ren. delkezésére, itt is, mint egyéb hatósági ügyek elintézésénél a népre lévén utalva. „Angolországb-n az esküdtszék, távol attól hogy ellensúlyt képezne a korona túlkapásai ellen, nem egyéb mint az utóbbi legfelsőbb joghatóságának kifolyása." 31) Az állandó birák és esküdtek működésének közös forrását a korona képezi; hiányzik köztük az ellentét s ennélfogva a kölcsönös féltékenység és oppositio, mely mindenütt mutatkozik, hol a hatalmak megosztásának tana megvalósult. így p. o. a nagy jury hivatása nem abban áll, a miben az angol jogot hiányosan ismerők keresik, hogy a polgárnak igazságtalan vádak ellen oltalmazója legyen; hanem ellenkezőleg, maga jelöli ki a terhelteketa korona hivatalnokainak, s mintegy államügyészi teendőket végez. „Valóban megfoghatatlan — mondja Glaser — 32) miként tekinthető a vádjury már összeállításánál fogva is a vádlott védbástyájának. Tagjai oly osztályokhoz tartoznak, melyek a közönségesen előforduló bűntetteknek leginkább vannak kitéve és semmi összeköttetésben nem állanak azokkal, melyekhez a vádlottak túl31) Tippelskirch, Goltdammer's Archív für pr. Str.. III, k. 365. 1. — V. ö. Gneist többször idézett munkáját. S2) Das englisch-schottische Strafverfahren. Wien, 1850., 9. 1.