Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

ESKÜDTSZÉKI TANULMÁNYOK 13 kellett Európa közjogi fejlődésének átmennie, mig az angol viszonyok tüzetesebb felismerése kimutatta, mennyire ellenkezik Montesquieu fölfogása, mely Angolország politikai szabadságának biztositékát a törvényhozó hatalomnak a végrehajtó hatalomtóli szigorú elválasztásában találta, — nemcsak az ottani viszonyokkal, hanem az állemeszme organicus fölfogásával is. Egy alkotmány sem mutat a törvényhozó és végrehajtó orgánumok és functiók között bensőbb viszonyt és együtthatást mint épen az angol. A parlament nem csak törvényeket alkot, hanem nevezetes részt vesz a kormányzás működésében is, különösen az u. n. priváté bill-ek által; míg másrészről a kabinet teendői közé oly ügyek is tartoznak, melyek fogalmilag a legislativ hatalomnak vannak reserválva. 2Í1) Soha elméleti tévedésnek nagyobb practicus következményei nem voltak; mert Montesquieu nyomán ezen alkotmányt vélte utánozni a franczia 1791. évi alaptörvény, midőn a törvényhozó és végrehajtó hatalom rideg elkülönítését — la nation veut, le roi fait — erendelte. A ministereknek nem volt szabad a kamara tagjainak lenni és a király közreműködésének a vető gyakorlására kellett szorítkoznia. 30) E két hatalom mechanicus egyensúlyában látták a 18. század végén a békés fejlődés elöföltételét. Sem terünk, sem tárgyunk nem engedi, hogy az alkotmányjogi elméletek átalakulási phasisait Francziaországban figyelmesen kövessük; annak constatálására szorítkozunk, hogy sem Benjámin Constant tana, mely a ministeriumot állította fel közvetítőnek fejedelem és nemzet között, sem Thiers és a doctrinairek fölfogása („le roi régne, les ministres gouvernent, les chambres jugent") nem birtak mentek maradni a hamis kiindulási pont utóhatásaitól, és tényleg látjuk is, hogy Európa egyik államában sincs a parlamentarizmus annyira compromittálva, mint épen azon országban, mely az államélet organicus fejlődését figyelmen kivül hagyva, Montesquieu és követői abstract rendszerei szerint akarta az alkotmányosság eszményét megvalósítani. A büntető igazságszolgáltatás terén a hatalmak megosztásának hasonló atomisticus fölfogása az esküdtszék eszméjére vezette 29) V. o. Georg Jelűnek, Die Entwickelung des parlamentarischen Ministeriums; Grünhut's Zeitschrift, 1883., 335. 1. 30) Ebben is Montesquieu e méletét valósította : „La puissance exécutrice ne faisant partié de la législative que par sa faculté d'empéeher, elle ne saurait entrer dans le débat des affaires. II n'est pas mérne nécessaire qu'elle propose, parceque pouvant toujours désapprouver les résolutions, elle peut rejeter les décisions des propositions qu'elle aurait voulu qu'on n'eüt pas faites. Montesquieu. Esprit des Iois, 1874-iki kiadás, Paris, XI. k. 6 f. 150. 1.