Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

10 DR. BAUMGARTEN IZIDOR Hogy csak ezen egy reatum-ot emeljük, ki: mennyi fáradság, mennyi belátás, mennyi combinatio szükséges a büntető törvénykönyv 333. §-ának átérte'séhez és horderejének teljes fölfogásához. Mi az az eltulajdonítás? mi a jogtalanság? — materialis-e vagy csak formális? mi az ingó, idegen dolog? mi a birtok vagy birlalás ? kell e az eltulajdonításhoz kárositási-, kell-e gazdagodási szándék ? íme a fogalmaknak egész tárházával kell dolgoznunk, a bün tettek történeti fejlődésének és dogmaticus alakulásának egész menetét kell ismernünk, hogy eligazodjunk egy cornplicált esetben, melyben a köznapi ember töprenkedés nélkül első tekintetre igennel vagy nemmel fog határozni, de csak azért, mert nem látja a nehézségeket, de ha figyelmessé tétetik, kénytelen lesz bevallani, hogy a kérdés megoldása erejét felülmúlja. Hiába magyaráznám meg neki, hogy a lopás a tulajdon és birtok védelmére irányuló tilalom megszegése, hogy ezen bűntetthez nem kívántatik sem gazdagodási, sem kárositási szándék, hogy ezen szócska jogellenes itt „materialis" és nem „formális" 'Ogellenességet jelent ; hogy tehát, ha adósomtól veszélyeztetett követelésemmel egyenértékű tárgyat önhatalmilag elveszek, nem vagyok tolvaj, mert a „jogrend" ellen vétettem ugyan, eltulajdonításom által, de nem volt szándékomban az „anyagi" jogot megsérteni. Ha a nép embere ezen magyarázatomat megértené, akkor nem volna laicus, és míg vele saját nyelvén megértetem magamat, beletelik egynéhány esztendő; s végre is, a jog fogalmainak fáradságos megismerése után, azon meggyőződésre fog jutni, hogy a jogtudományt is, mint minden egyéb szakmát, csak veríték és föláldozó munka utján lehet elsajátítani, hogy ezen pályának is vannak inas-, legény- és mesterévei, csakhogy itt az inas mindig mesternek, a mester pedig inasnak képzeli magát. Ilyen fogalmakkal, minő a lopás, ezrével találkozunk egy büntető codexben, nem is említve azokat az általános elveket, melyeknek ismeretét és alkalmazását a törvényhozó föltételezi. És mégis lehetségesnek gondoljuk, hogy a közönséges tapasztalatlan ész képes legyen egy modern codex finomságaiba behatolni, intentióit megérteni és azokat harag és kedvezés nélkül megvalósítani. Az annyira magasztalt „közönséges emberész* még ma is ott áll, honnan századok előtt a tudomány kiindult ; a jogellenességet a morális elvetemültséggel téveszti össze és büntet, a hol elijeszteni akar. A ki tehát a birói Ítélet más forrását nem ismeri, mint a bűnösség és ártatlanság ösztönszerű felfogását, legyen legalább következetes és töröltesse el modern európai törvénykönyveinket. „Az ógermán népbiró a birodalmi törvénykönyv mellett ép oly