Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

6 DR. BAUMGARTEN IZIDOR régi támadási és védelmi eszközök 12); de már azon korlátok között, melyeket a birák magasbbb műveltsége és nagyobb tapasztalata a vitázó felek elé szabott. 3. §. Azonban már a Krisztus utáni első évszázadban fordulalatot idézett elő a tudomány haladása a bűnvádi törvényszékek szervezetében. A lex-ek tényálladékai a későbbi törvényhozás (senatus consultumok, császári rescriptumok), mindenek fölött pedig az interpretatio prudentum által tökéletesbittettek és módosíttattak; a változott alkotmány új bűntetteket létesített (crimen maiestatis) és a régieket tárgytalanokká tette (crimen ambitus — választási jog körüli visszaélések). Ehhez járult, hogy az u. ri. erimina extraordinaria nem lex-en, hanem factum-on alapulván, már valóságos, a concret ' eset körülményeinek megfelelő büntetéskimérést tettek szükségessé.13) Csak természetszerű evolutio és a jogtudomány haladásának, a birói feladat bonyolndottabb természetének logikai folyománya volt, hogy ez időtől fogva a judicium publicum is elvesztette jelentőségét és hatásköre lassanként szűkebb körre' szoríttatott a senatus, a császár és császári hivatalnokok által. A Krisztus utáni 3. évszázadban a szakképzettség mellözhetlensége teljesen bevégezte volt átalakító hatását a processualis eljárásra; a magistratus, az egyes biró jurisdictiója teljesen kiszorította a judicium publicum-ot — a rendkívüli eljárás legyőzte volt a solemnis ordo judiciorum-ot.14) Látjuk mindezekből, hogy egyrészt a régi Rómában sem léteztek franczia értelemben vett esküdtszékek, s másrészt a nem kizárólagosan szakképzett elem részvétele a quaestiones perpetuae-kben, a viszonyok fejlődése, a tudomány haladása, a munkamegosztás érvényesülése folytán kénytelen volt a jogtudós állandó bíróság exclusivitásának helyet engedni. 4. §. Hasonló fejlődési menetet találunk a középkorban Német- és Francziaországban. A legújabb alapos kutatások kétségtelenné tették, hogy hiányos és önkényes és a históriai alakulatokkal ellenkező azon fölfogás, mely a laicusok középkori részvételét a törvénykezésben elvi kapcsolatba akarja hozni a modern esküdtszékkel. 12) Cicero de oratore II. 42. 178. §. „Az emberek Ítéletét gyakrabban határozzák meg gyűlölet vagy hajlam, vagy szenvedély, vagy bánat vagy öröm, vagy remény, vagy félelem, vagy tévedés, vagy a kedély bármily indulata, mint a valódi tényállás, vagy bizonyos szabály vagy jogelv, vagy törvényszéki forma vagy a törvények". 1S) A 1. 16. de poenis 48, 19 szerint a bűneset megítélésénél tekintetbe veendők: causa, persona, locus, tempus, qualitas, quantitas, eventus. ") V. ö. Geib, Geschichte des röm. Criminalpr. 393—401. 1. és ugyanaz Lehrbuch I. 77. 1. — Dirksen, Civil. Abh. I. 173, 174. — Binding. Grundriss, 8—9. 1.