Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

ESKÜDTSZÉKI TANULMÁNYOK 7 A jury, akárhogy iparkodtak is azt Németországban mint eredetileg 15) germán institutiót föltüntetni, se nem német, se nem franczia, hanem angol eredetű. A régibb időkben csak Angolországban és Franeziaország északi részében található, hová az angolok 13. századbeli uralkodása alatt lön átültetve. 1G) Az ó-germán Schöffengericht nem is rokona a jurynak. A „Schöffenu-ek eredetileg magán- és büntetőjogi ügyekben csakis a jogkérdés fölött döntöttek. Ha a ténykérdés volt kétséges, azt maguk a felek állapították meg egy minden újabbi ítéletet kizáró formális módon : istenitélet, községi bizonyítvány, eskűtársak, törvényszéki párbaj stb. utján. A két kérdés különválasztása, miben az esküdtszék processualis jellegének lényege fekszik, a germán föl fogás előtt idegen. Nem is egyes concret esetekre hivattak össze e népbirák, hanem egyszer mindenkorra ruháztattak föl ezen hatósággal a császár, később a tartomány urának hivatalnokai által. Állandó tisztviselői jelleggel bíró laicus birák voltak, kik később, a materialis jog kiképzése után, csak authenticatióra használtattak, vagy a mennyiben jogtudományra tettek szert, a későbbi törvényszékekbe mentek át.1T) Természetszerű fejlődésmenet volt itt is a népelem kirekesztése a törvénykezésből, mert szükségszerű következménye a bűnvádi eljárás haladásának. Mig az eskütársak intézménye és az istenitélet szerepelt a bizonyítási eszközök közt, a büntetőper eldöntése nem igényelt jogképzettséget, mert itt az észlelő tehetség elegendő volt a biró működéséhez, mely azonban később, midőn a meggyőződés nem ily külső, u. sz. kézzelfogható okokra, hanem érvek és ellenérvek mérlegelésére alapíttatott, nagyobb qualificatiót kívánt. Ép oly kevéssé járt nehézséggel a büntetés meghatározása a régi eljárásban, midőn a compositiók változatlan alakban elő voltak szabva, a halálbüntetés absolut voltánál fogva, a többi büntetések a sértés külső eredményéhez minősülő mértékük folytán, bővebb megfontolást nem igényeltek, mely a későbbi középkorban, midőn a 15j Biener, Beitrage zu der Geschichte des Inquisitionsprocesses und der Geschwornengerichte, Leipzig, 1827, 232. 267. s k., 3)2. 1. !8j „Jedenfalls ist es ausser Zweifel, dass das Geschworenengericht kein deutsches Institut ist und dass diejenigen, wek.he in unserer Zeit das Geschworenengericht als ein altdeutschei Institut vindiciren wollen, in entscheidenem Irrthum befangen sind." (v. Wáchter, Beitrage zur deutschen Geschichte, 268. 1.). 17) V. ö. Savigny, Die Principien in Beziehung auf eine neue Strafprocessordnung, Berlin, 1847; csak kéziratként nyomatott ki, de kivonatiag közölve van Goltdammer, Archív für preussisch.es Strafrecht. VI. k. 469—491. 1. — Biener, i. m. 120. 1. — Mittermaier, Strafverfahren I. kötet 164. s k. 1.