Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

4 DR. BAUMGARTEN IZIDOR személyben és gyakran kegyelmezett, mikor jogot kellett volna szolgáltatnia.5) Az ügy igazságosságánál hatályosabb védeszközök voltak akkor vádlott harczias érdemei, sebhelyei és kitüntetései, szóval mindaz, mi inkább hat az érzékeny kedélyre, mint a számító észre. Véletlenül közbejött események vagy a vádló személyisége által felköltött ellenszenv gyakran okozták a vádlott indokolatlan felmentését.0) De nemcsak igazságtalan elnézések vagy jobban mondva elnéző igazságtalanságok által tért el a souverain nép a jogosság útjáról, hanem lelketlen demagógok is nem egyszer eszközül használták politikai ellenfeleik elnémitására és gyűlölt pártvezérek üldözésére. Minél kiválóbb valaki, annál könnyebb öt ilyen esetben a nép mesterségesen felköltött haragjának odadobni; mert a nép legjobban gyűlöli azt, ki mindegyiknek önszeretetét sérti. A ki neki kelletlen igazságokat mond, előítéleteit és szenvedélyeit megtámadja, vagy csak kitűnő tulajdonságai által a tömegből kiválik, ellensége mindenkinek — s igy a hazának is. A hol a nép törvényt ül, elitélik Mütiadest túlságos érdemei miatt, száműzik Aristidest, mert az „igazságos" melléknevet érdemelte, és kivégzik Socratest, mert erényessége kivált'7) 2. §. Ily körülmények között, midőn az igazságszolgáltatás, pártérdek és elfogultság közt ingadozva, állandó elvek követése helyett pillanatnyi czélokat kergetett, hiányzott az összhangzatos és tudományos büntetőjog kifejlődésének minden elöföltétele, hiányzott annak jótékony visszahatása a törvénykezésre. Némi javulás állott elő a következő — az u. n. quaestiones perpetuae — korszakában, midőn a büntető jogszolgáltatás a magasabb rendekből alakított törvényszékekre ment át.8) De nagyon tévedne, a ki a közönséges fölfogásnak hódolva, ezen törvényszékekben a franczia jury hasonmását látná, vagy azoknak működéséből következtetést vonna az esküdszéknek mai viszonyok közötti hasznavehetöségére. Mert ezen időben a materialis törvények az igazság rovására az egyszerűség jellegét viselték. Nem volt bennük semmi, a mi a rómaiak bámulatos elemző és megkülömböztetö tehetségére emlékeztetne, mi civiljogi Íróikat annyira kitünteti. Megkisérlett és befejezett bűntény, bünszerzö, tettes és segéd fogalmilag 5) Livius I. 26. „absolveruntque (Horatium) admiratione magis virtutis quam jure caussae". 6) Valerius Maximus VIII. 1. absol. § 2—4, 6, 7,' 14. 7J V. Ö. Gneist, Die Bildung der Geschworenengerichte in Deutschland, Berlin, 1849. 18. I. 8) V. Ö. Seeger i. h. 117. 1. -- Geib, Geschichte des rom. Criminalprocesses. Leipzig, 1842. 402. s k. 1., 519. s k. 1. — Binding, De natura inquis. process. crim. Romani, GÖttingen, 1863. 3. s k. 1.