Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 1. szám - A franczia esküdtszék mint politikai intézmény

ESKÜDTSZÉKI TANULMÁNYOK 3 nézetek nem is léteztek, midőn az egyéni bün és a társadalmi megtorlás exact arányosítása legfeljebb homályos sejtelem volt, de megvalósítására még a törekvés is hiányzott, mert az előbbi csak a materialis kár szempontjából mérlegeltetett, az utóbbi pedig nem volt egyéb, mint a sértett társadalmi érdeknek vérboszút helyettesítő mechanicus reactiója. A tudomány sem az ó- sem a középkor kezdetleges fejlődési szakaiban nem lehetett hatással a jogszolgáltatásra, mert tudomány nem létezett; de tagadhatatlan tény, hogy a tudományos fejlődés mindig és mindenütt az igazságszolgáltatás terén is fokról fokra haladó befolyást biztosított képviselőinek.2) A büntető jog tisztultabb felfogásával és helyes elvekre visszavezetésével mindig karöltve járt a népies elem kiszorítása a törvénykezés csarnokaiból. És méltán. Mert ha igaz, hogy a büntető codex rendeltetése nem annyira az, hogy fölfegyverezze, hanem az, hogy korlátolja az államot: ha igaz, hogy ezzel összhangban a jog eszméjének fejlődésével eltörpülnek a büntetések;3) ha igaz, hogy a büntető hatalom tisztultabb fölfogása birodalmának szabatosabb elhatárolására és azon alapelv érvényesítésére vezet, hogy az állam — a nagyobb vagy kisebb morális elvetemültséget egészen mellőzve — a jogellenes akaratot csak annyiban büntetheti, a mennyiben a törvény elleni oppositiója tényleg nyilvánult: akkor annak is kell állania, hogy a büntetőtörvény alkalmazása csakis oly egyénekre bizható, kik értelmét fölfogni és intentióit megvalósítani képesek, mert bizonyos hangszereken csak az tud játszani, ki azok mechanismusát is érti. A büntető igazságszolgáltatás önkorlátozása és a büntetésnek ez által feltételezett egyforma és igazságos mértéke néptörvényszéktöl nem várható. Azon képesség, mely az embert tisztán csak a jog iránti viszonyából vagy pláne csak egyes jogellenes tette szerint tudja megbirálni és ez alapon sorsa fölött dönteni, az abstractio képességének oly nagy fokát feltételezi, a minő csak különös hivatásszerű képzettség utján érhető el.1) A tömeg a vádlottat mindig teljes egyénisége és azon összbenyomás szerint méltatja, melyet benne előidéz: a embert menti fel vagy itéli el, a helyett hogy az incriminált tett fölött bíráskodnék. Tudjak, hogy a római respublica első századaiban a nép maga gyakorolta comitiáiban a büntető igazságszolgáltatást, különösen állami és hivatali büntettek felett. Biró és törvényhozó volt egy 2) V. 6. Secger, Strafrechtspflege und Wissenschaft in ihren wecbselseitigen Beziehungen, Gerichtssaal, 187-2. 112. s k. 1. 3) „Wenn die Idee des Rechts wachst, sterben die Strafen ab.u Jhering, Das Schuldmoment ím rom. Privatrecht, Vermischte Schriften Leipzig, 1879. 229. 1. 4) Seeger i. h. 114. 1. i*