Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - Oklevéltani jegyzetek. Budapest, 1883. [könyvismertetés]

582 IRODALOM hely. olv. 1. 62. § 8,1. 68. pr. hely. olv. 1. 67. pr. 1. 69. hely. olv. 1. 68. pr.-, 5 alatt 1. 7. pr. D. eod. hely. olv. 1. 7. § 1. D. eod, XXI. B. 2. a. 1. 6. § 2 hely. olv. 1. 6. § 3. Á könyv kiállítása mintaszerű. Dr. Biermann Mihály nagyszebeni jogtanár. . A Oklevéltani jegyzetek. Irta Horváth Árpád. Budapest, 1883. A napokban hagyta el a sajtót Horváth Árpád Okleve'ltani Jegyzeteinek második füzete. Az első füzet az 1880. év folyamán jelent meg s a magyar oklevéltanba való bevezetést foglalja magában. A most megjelent második füzetnek tartalmát A diplomatikai irástan alapvonalai képezik. A második füzetnek egy különálló érdekes melléklete is van ily czím alatt: Oklevél-hasonmások gyűjteménye (XI—XV. század, melléklet Horváth Árpád oklevéltani jegyzeteinek második fűzetéhez. Huszonhat rézmetszetü tábla. Az talán igazolásra sem szorul, hogy a szóban Ievö munkáról jogtudományi folyóiratban szükségesnek tartjuk a megemlékezést. Tudva lévő, hogy a diplomatika a jog müvelésének mily hathatós segédtudománya. Különösen áll ez nálunk, hol a történelmileg fejlődött jogrendszerek még mindig hatályukban állanak. Ha számba se vennők azt, hogy a kánoni jog magyar fejleményei sincsenek kikutatva, a magyar közjog már magában véve arra utal bennünket, hogy a diplomatikát, mint a jogmüvelés egyik hathatós támaszát, igenis számba vegyük. A magyar alkotmány történelmileg fejlődött alkotmány s ebből a szempontból méltányolandó még mai napság is. Hisz ebben állott a mi erősségűnk még az 1867. évi kiegyezés létrehozásakor is, a mint azt Deák Ferencz már előbb Lustkandl ellen oly szépen megmutatta. A magyar közjog ma és a magyar közjog története válhatatlan kapcsolatban állanak, a mi mindig igy is volt. Nem hiába történt az, hogy a magyar diplomatika művelői között a jogi emberek nem hiányoztak. Maga a nagy Horváth István jogászember volt. Perg er tabuláris prókátor volt az, ki Schwartner „Introductio in rem diplomaticam Hungaricam" czímü munkáját megmagyarositotta, s nemcsak nyelvre nézve, de olykép, hogy abban a munkában a Horváth István magyar kutatásait értékesítette. Abban, hogy a diplomatika a magyar egyetemen régtől fogva taníttatik, sokkal régebben, mint Bécsben, hol bennünket újabban természetesen nagyon túlszárnyaltak, annak is vagyon része, hogy őseink jogászias nemzet voltak. Igen tanulságos azt tudni, hogy közvetlenül 1848 után milyen