Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - A Corpus Juris Civilisből kiszemelt és feldolgozott magánjogi gyakorlati esetek gyűjteménye

IRODALOM 579 sét, ugy hiszem, legkevésbbé sem kicsinylem szerzőnek érdemeit, hanem csak némi szerény szolgálatot teszek a könyv olvasóinak és kivált azon tanártársaimnak, kik a valóban jeles gyűjteményt az általuk vezetett practicumokban felhasználni akarják, ha kijelölök egynémely pontot, hol a munkának paedagogiai czéljából akár a szöveget, akár a forrásjegyzéket kiegészitendönek vagy némileg módositandónak tartom. A II, C. 1. sz. esetben (19.1. alul) a helyett: „tovább folyt-e az elbirtoklás Sempronius javára?" azt kérdezném: elbirtokolja-e Sempronius a telket Aemilius által ? Mert miután a jelen esetben Sempronius apja maga sem volt „in conditione usucapiendi" (eltéröleg a szerző által idézett 1. 21. U. et U. 41, 3 esetétől, melyben épen az örökhagyónak ily conditiója feltételeztetik), az Örökös meg sem kezdheti, annál kevésbbé folytathatja azusucapiót; a hasz nált fordulat tehát, párosulva az idézett törvényhelylyel, tévútra terelhetné a tapasztalatlan olvasót. Az ezután következő mondatban: „És mi állana akkor" stb. még inkább praecisiroznám a kérdést olykép: Követelheti-e Sempronius Aemiliustól a megállapított vételárt, illetve megtarthatja-e a tőle vételár fejében már felvett összeget, és ha erre esetleg nem volna joga, milyen keresettel léphetne fel Áemilius ? Minthogy a legatarius joga tekintetében kétségkívül különbséget tesz az, váljon a neki hagyományozott állat a „dies cedens" elölt vagy azután döglött-e el, és miután az ide vonatkozólag idézett 1. 49. pr. legát II. nyilván csak az első esetre alkalmazható : a III. B, 2. a) (25. 1.) alatti kérdésben félreértések kikerülése végett még az ökör elhullásának időpontját is meghatároznám, az u. o. 4. sz. a. tárgyalt esetre vonatkozó 1.17. inoff. (5, 2) mellett még a 115. novellát is idézném, mely, legalább a közönségesen elfogadott értelmezések szerint, más eredményt adna, mint az idézett 1. 17. IV A 2. sz. a. esetben (29. 1.) megmondanám, váljon a haszonélvező a fürdőt tán az egész lakosztálylyal együtt magánosnak, vagy pedig fürdő-vállalkozónak adta-e bérbe? mert mig az utóbbi „locatio ... ut publice lavet" a 1. § 13. 8. usuf. (7, 1) által meg van tiltva, az előbbi kétségkívül jogában áll; a IV A. 7. sz. a. esetnél idézett 1. 1. pr. si usus fr. (7, G) mellett még a 1. 2. O. N. (39, l)-ra vagy a 1. 1. §. 4. remiss (43, 25)-ra is utalnék, figyelmeztetendő a tanulót, hogy a kérdés, váljon a haszonélvező a haszonélvezeti telekhez kapcsolt szolgalmat a „confessoria a c t i o"-val avagy pusztán az „usus fructus vindicati o"-val érvényesitheti-e, már a római mesterek között vitás volt; u. o, a D. 1. sz. esetnél felhozott 1. 47. A. E. (19, 1) mellett még a 1. 28. eod. vagy más hasontartalmú törvényhelyet idéznék, arra figyelmezte39*