Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - A Corpus Juris Civilisből kiszemelt és feldolgozott magánjogi gyakorlati esetek gyűjteménye

IRODALOM 577 mennyi kérdés merült fel ott, mely mai nap is a legtapasztaltabb bírónak is kemény dió lenne, és mily bámulatos biztonsággal és játszi könnyedséggel oldották meg mindegyikét a római mesterek. Szerzőnk nagyon helyesen cselekedett, midőn hiven a források szerint beszél el oly eseteket, melyeknek tényálladékát ott teljesen kifejtve találta ; hisz ki birna valamely jogi kérdést tömörebben, világosabban és fényesebben tárgyalni, mint a római jogtudósok. De viszont igen gyakran be nem érhette azon előterjesztéssel, melyet közvetlenül a források nyújtanak. A római jogász az ö providentialis képessége és bámulatos módszerénél fogva, a legszövevényesebb eset ügydöntő mozzanatait is egy csapással ragadja meg s responsumában is túlnyomólag csak azok kiemelésére szoritkozik (előszó 7. 1.). Pedig szerző könyvét első sorban a tanuló ifjúságnak szánta, anyagot kiván sackált tni a római jogból tartott practicumokhoz. Ifjainkat arra Kell szoktatni, hogy maguk ismerjék fel a döntő mozzanatokat, élesíteni kell a jogászi szemeket, ez pedig legbiztosabban ugy érhető el, ha a lényegest mellékes körülményekkel elfödve, őket az előbbi felkeresésére kényszerítjük. E czélból, valamint hogy a sovány vázlatban közölt eseteknek nagyobb érdeket kölcsönözzön és könyvének olvasását változatosabbá, élvezetesebbé tegye, a forrásokból kiböngészett anyag nagy részét fel- és átdolgozta, kifejtette, egyedi vonásokkal gazdagította, élénkebben színezte a tényállást, melyet a római jogászok olykor csak körvonalaiban jeleztek; az essentialia naturalia-t csatolta és aceidentalia t költött ; néha két-három töredék tartalmát összefoglalta és szövevényesebb esetet alkotott; különösen pedig követve .1 heringnek a „Civilrechtsfalle" czímü pompás könyvében adott szellemes példáját, az érdekelt feleket gyakran személyesen lépteti fel és szólaltatja meg, általok védeti valódi vagy állítólagos jogaikat, mi bőséges alkalmat szolgáltat neki tetszetős álérvek felhozására és a lényegnek elrejtésére. Es mindezt tapintattal és ízléssel végzi; a néhány sovány adatra épített vagy legalább tetemesen bővített tényálladékok, csinos, gyakran tréfás, sőt furcsa történetkék, mégis oly természetesek, — tán egynek, a XIV. A. a. kivételével, mely a hegytetőn fekvő óriási mocsáros gödrével, meg a szomszéd teleknek néhány ösvénynek feltöltése folytán bekövetkezett elárasztásával kissé iskolaszagú — mintha egyenesen valamely modern per aktáiból volnának merítve, a felek nyilatkozataiban és ellennyilatkozataiban pedig elég gyakran két „per fas et nefas" érvelő prókátort vélünk hallani. Különösen sikerültnek tartom az I. A. 1. sz. a VII. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XIX. «. 39