Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 6. szám - A Corpus Juris Civilisből kiszemelt és feldolgozott magánjogi gyakorlati esetek gyűjteménye

576 IRODALOM Alig akadt volna a magyar jogászkörökben egy tuczat olvasója, annál kevésbbé szánta volna el magát kiadó ily teljesen improductiv tökebefektetésre, és mellőzve minden egyéb okot, már csak ezért sem találkozott volna szerző annak megírására. Nem ringatom magamat oly álmokban, mintha ily könyv közzétételétől a szerző akár ma is nemes ambitiójának nagymérvű kielégítését, a kiadó költségeinek busás megtérittetését remélhetné ; sőt inkább, tisztán látom, hogy áldozatkészség és egy még sokkal szebb jövőbe vetett erős remény nélkül az egyik, — a tiszta tudománynak odaadó, önzetlen, lelkes szeretete nélkül a másik részén ezen könyv most sem láthatott volna napvilágot. De szerzőnk mégis azon megnyugtató tudatban oldhatta meg szép feladatát, hogy szava most már nem hangzik el teljesen a magyar hazában; a tudomány magva, melyet teli marokkal hint, nemcsak köre fog már hullani, hanem itt-ott termékeny talajba is, és új reményteljes csirákat fog fakasztani. Hogy pedig mégis ennyire jutottunk, az megelégedéssel töltheti el a tudomány minden igaz barátjának keblét. Szerző 24 csoportban és vagy négyszerannyi alcsoportban körülbelül kétszáz magánjogi esetet szolgáltat olvasóinak. Ezen ese tek hol egyszerűek hol bonyolultabbak, majd egészen rövidek majd terjedelmesebbek, de egytöl-egyig érdekesek és tanulságosak, és kivétel nélkül a Corpus iuris civilisböl, még pedig a classicus római jogászok iratainak töredékeit tartalmazó Digestákból vannak meritve. Ezen eseteknek körülbelül felét -szinte változatlanul vette át szerzőnk a római jogi forrásokból, megtartva a neveket és helyenkint szórói-szóra ismételve a Digesták szövegét ", a többi esetekben substratumként használta fel az ott adott tényállási vázlatot. Csak hosszú, odaadó tanulmányok árán szerezhette a túlgazdag anyag feletti azon teljes uralmat, melyről munkája bizonyságot tesz és nagy türelemre, de egyúttal kiválóan szerencsés tapintatra volt szüksége, hogy a jogtudomány halhatatlan mestereinek responsumaiban, quaestióiban, sententiáiban tárgyalt tengernyi jogesetekből ép olyanokat válaszszon ki, melyek most sem kevésbbé érdekesek mint midőn évszázadok előtt az életben tényleg felmerültek és eldöntettek, másrészt oly eseteket, midnek megfejtése kezdőnek ugy, mint haladottabbnak gondolni valót ád. A ki, a Corpus iuris civilist tán nem közvetlen tanulmányból ismerve, végig tekint az itt összehordott jogi eseteken, melyek, néhányak kivételével (péld. a hol rabszolgák, szerepelnek) mintha csak a modern törvényszéki csarnokokban gyűjtettek volna, bámulattal fog eltelni, látván, mily hatalmasan volt kifejlődve, mily nagyszerűen lüktetett Rómában a jogi élet,