Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A párbaj büntetőjogi fejlődése és jelen állapota az európai államok újabb törvénykönyveiben. Ötödik közlemény

51 DR. LUKÁCS ADOLF kezdődött e mozgalom, midőn de Falco igazságügyminister törvényelökészitö bizottságot nevezett ki, mely 1868. márcz. 17-én a kivánt btk. tervezetet be is mutatta. Ezen ismételve revideált tervezet a párbajra vonatkozólag a XI. czím. X. fejezet 380—390. §§-ban intézkedik. A párbajra megállapított bűntetésnemek a következők : 1. Relegazione, valamely várban eltöltendő szabadságbüntetés (custodia honesta) mindig csak bűntettekre alkalmaztatik; 2. detenzione, szintén custodia honesta, de mindig csak vétségekre alkalmazandó, mindkettő magyar büntető törvénykönyvünk szerinti államfogházhoz hasonlít; 3. multa, pénzbüntetés 10 ezer líráig. A párbaj-cselekményeknek két osztályát kell megkülönböztetnünk : I. vétségeket (delitti), II. bűntetteket (erimini). I. Vétségek azok, á) melyek csak pénzbüntetéssel büntettetnek, mint kihívás, elfogadás, a párbaj helyén való megjelenés és a segédeknek ezen cselekményekre vonatkozó tetteik. A büntetés, esetek szerint 150—4000 líráig változik. b) melyek detenzione — szabadságvesztéssel — és esetleg pénzbüntetéssel fenyíttetnek. Ide tartoznak az eredmény nélküli vívás, a párbajban okozott testi sértések, ezen cselekményeknél közbenjárt segédek és azok, kik másokat párbaj el nem fogadása miatt sértenek, vagy megvetéssel fenyegetnek. A detenzione ezen eseteknél 5 évi maximumra és a pénzbüntetés 6 ezer lírára is emelkedhetik. II Bűntettet (erimine) képez azon egyedüli eset, midőn a párbaj halállal végződött. Büntetése 8—15 évig terjedhető relegazione és 6 — 10 ezer lira pénzbüntetés. Ha ezen büntetési rendszert a fentebb ismertetett toscanai és sardiniai codex rendszereivel összehasonlítjuk, ennek nagyobb szigora első tekintetre is szembeötlik, főleg ha a 389. §-t veszszük tekintetbe, mely az ölés és testisértés közönséges szabályainak alkalmazását rendeli, ha : 1. a párbajvivás szabályai előlegesen nem lettek megállapítva, 2. ha segédek vagy tanuk nélkül történt a vívás, 3. ha a fegyverek nem egyenlők (a pisztolyok nincsenek egyen löen töltve), 4. ha ki volt kötve, hogy az egyik félnek meg kell halni, 5. ha a párbaj szabályai ravaszul megsértettek, 6. ha pisztolypárbajnál 16 méternél rövidebb tér köttetett ki, 7. az ezen eseteknél szerepelt segédekre, mint részesekre és végre, 8. ha a párbajra okot szolgáltatott ügy nem lett elébb becsületbíróság elé vive, vagy ha a becsületbíróság a párbajt feleslegesnek mondta ki, s a felek mégis vivtak. Ha ezen rendelkezés első 7 pontját el is fogadjuk, lehetetlen helyeselnünk azt, mi a 8-ik alatt foglaltatik, mert ezen a becsület-