Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A párbaj büntetőjogi fejlődése és jelen állapota az európai államok újabb törvénykönyveiben. Ötödik közlemény

A PÁRBAJ BÜNTETŐJOGI FEJLŐDÉSE ÉS JELEN ÁLLAPOTA STB. 55 biráságot törvényes intézménynyé sanctionáló szabály jogilag nem igazolható büntete'si különbségekre vezet, ellenkezik a törvényhozó tekintélyével és a büntető törvény czéljával. Azon rendelkezésnek ugyanis, hogy a párbajra okot szolgáltatható ügy a becsületbíróság elébe vitessék, csak kettős következménye lehet: a becsületbíróság vagy azt mondja ki, hogy van, vagy azt, hogy nincs helye a párbajnak. a) Ha a becsületbíróság véleményezi, hogy párbajnak nincs helye, ennek következménye rendszerint az, hogy a párbaj mégis meg fog történni. Természetesen, mert hiszen a párbaj ultima ratiója épen az, hogy általa oly érdek megsértéseért veendő elégtételről van a szó, mely érdek körül a párbajvivó szempontjából idegen személy sohasem lehet bíró, mert a szenvedett sértésnek mérvét csak a sértett fél érzi. Ez érzelem a biró, és ennek auctocraticus tekintélyével szemben nemcsak a becsületbíróság, de még az állami hatóság tekintélye is elenyészik. De mondhatják, épen azért büntetendő a párbajhoz folyamodó, mert auctocratice jár el, holott e kérdés eldöntésére az állami hatóság illetékes. Ez tökéletesen helyes, de akkor nincs értelme, nincs czélja a becsületbiróságnak, mert ugyanazt mondja ki egy c oncrét esetre nézve, a mit a törvény általánosan úgyis kimondott már, t. i. hogy a párbaj tilos. És ez esetben jogilag semmi esetre sem indokolható az, hogy ugyanazon cselekvény csak azért büntetendő súlyosabban, mert annak tilalma kétszer lett kimondva. Azonkívül határozottan a törvényhozó és a törvény tekintélyének rovására történik az, hogy midőn a törvény valamely cselekmény bűntetendöségét elvileg kimondotta, önmaga fölé magánszemélyekből álló tribunatust helyez, hogy az — még a cselekmény elkövetése előtt — a felett ítéljen, büntetendő cselekmény lesz-e az, vagy sem, ha el fog követtetni. Hogy a tett elkövetése után a biró a felett határoz, vájjon a törvény ezen concret esetben alkalmazható-e vagy sem a tettre, az természetes bírói feladat ; de hogy a tett elkövetése előtt a hozott törvény alkalmazása vagy nem alkalmazása iránt a törvényhozótól különböző közeg döntsön, a mi a becsületbíróság hivatását képezné: ez első tekintetre is a törvény és törvényhozás tekintélyével ellenkezik. A törvényhozó itt maga felett törvényhozót (becsületbíróság) ismert, mely a törvény uralmát feltételessé teszi. b) De ez még kisebb baj ahhoz képest, a mi annak rendszerinti következménye, ha a becsületbíróság a párbajvivásnak helyét látja. A becsületbíróság törvényes elfogadása ugyanis azt jelenti, hogy a bárbaj megengedése a törvényes lehetőségek közé tartozik, vagyis a törvény egy szóval tiltja, más szóval megengedi a párbajt.