Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A párbaj büntetőjogi fejlődése és jelen állapota az európai államok újabb törvénykönyveiben. Ötödik közlemény

A párbaj büntetőjogi fejlődése és jelen állapota az európai államok újabb törvénykönyveiben. Dr. LUKÁCS ADOLF pécsi jogtanártol. (Ötödik közlemény.) +) V. Olaszország. Olaszország, mely a középkortól kezdve napjainkig a particularis államalakulásoknak egyik mintaképe volt, nem birt kedvező elöföltételekkel oly egységes nemzeti társadalom alakulására, mely egységes jogfejlődésnek adhatott volna impulsust. Már a régi időktől fogva más joggal élt Nápoly mint Róma, Flórencz mint Velencze. Ezen szakadozottság ép ugy észlelhető a jogélet egyes intézményei tekintetében, mint az általános jogélet szempontjából. A mint particularis törvényhozásokkal találkozunk a büntető jogra nézve általánosan, ugy a párbajra vonatkozólag különösen is. Siciliában még 1475. ápril 1-én hirdettetett ki János, Arragonia, Sicilia, Navarra stb. királyának egy constitutiója, melynek értelmében bárki, bármily rangú vagy állású bel- vagy külföldi legyen is, ha valakit párbajra kihiv, a királysághoz tartozó szigetek valamelyikére örök időkre száműzessék, vagyonának ' fele elkoboztassák, azonkívül hivatalától és javadalmaitól megfosztandó. „Sine gratia, sine aliqua spe veniae, vei restitutionis aut gratiae et nullus pro eis aut eorum quolibet audeat coram Majestate nostra aut alio officiali intercedere aut indulgentiam petére" (Pellegrini 88 1. Pragmaticarum Regni Siciliae nova collectio Panor. 1636. Vol. I. p. 240-241.) Nápolyban 1631. és 1662-ben találkozunk silyen törvényekkel ép oly kegyetlen büntetések alatt tiltva a párbajt, mint az e korban más államokban is történt. Az 1819-iki büntető törvénykönyv „Codice per lo regno delle due Siciliae" a franczia Code pénal nyomán indulva, nem rendelkezik a párbaj felöl, minek ugyanoly következményei lettek itt, mint Francziaország és Belgiumban, mig végre a jogalkalmazás terén fenforgott ingadozásokat egy 1838-ban kihirdetett speciális törvény meg nem szüntette, rendelvén: hogy a *) Az előbbi közlemények L XVIII. k. 199. sk., 308 sk., 408 sk., 500 sk 11.