Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

434 DR. WERNER REZSŐ szóban forgó vádmódositás, illetve bírói túllépés kérdésének elöföltételét, alapját is részben e kettős tényállás kűlömbsége képezi. Minthogy az itélö bírónak legelső dolga a tényállást magát, vagyis az ezt alkotó ténykörülményeket — juridicus ismérveikről s jogi jelentőségűktől itt eltekintve — csak mint puszta factumokat egyenként és összesen megállapítani (ténykérdés eldöntése); minthogy továbbá a valódi és a formális tényállás lényeges ténykörülményekre nézve — mennyiben az egyik több kevesebb vagy- más ténykörülményt foglalhat magában, mint a másikban van — egymástól eltérhet: kérdés, melyiket a kettő közül kell a bírónak constatálni és mint constatáltat minősíteni? Az magától értetik, hogy itt mindenkor fölteszszük azt, miszerint ugy a materialis mint a formális tényállás — eltekintve a fajlagos minősítéstől — ugyanazon bűnesetnek tényállását képezi; mert a hol erre nézve sincs meg az identitás, a hol a vád és védelem egészen más bűnesetre vonatkozik, mint a mit a materialis tényállás föltüntet, ott a büntető kereseti jogot megállapítani — jogalap hiányában nem lehet. Ezt föltéve, ugy vagyok meggyőződve, hogy a minősítendő tényállás csak a v a 1 ó d i tényállás lehet és pedig nemcsak azért, mert a bevádolt bűncselekmény nem ugy, miként az a formális tényállás szerint állíttatik, hanem inkább csak ugy, miként az a valódi tényállásban bebizonyítva jelentkezik, tekintendő tényleg elkövetettnek s igy az elbírálás anyagát csak ez képezheti; hanem azért is, mert a felek is ezen valódi tényállásnak merítik érveiket, okoskodásaikat, arra vonatkozólag terjesztik elő subjectiv fölfogásuk szerint nézeteiket s másrészt a biró azt, hogy a két egymással vitatkozó fél közül egyik vagy másik lényeges ténykörülményre nézve melyiknek van igaza, a felek érveiből is csak akkor és ugy állapítja meg, ha azokat a valódi tényállásnak megfelelőknek találja, ha arról győződik meg, hogy amaz érvek a valódi tényállásban támogatást nyernek. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy mivel mindegyik fél saját észlelete és saját fölfogása szerint percipiálja a tényállást, megtörténhetik, hogy a vádló által percipiált tényállás egyik-másik lényeges ténykörülményre nézve eltérő lesz a védelem szeme előtt lebegő tényállástól; szóval két egymástól eltérő formális tényállás fog egymással szemközt állani, ugy hogy ha a formális tényállás állíttatnék bíróilag minösitendönek, okvetlenül ama kérdés merülne föl: melyik a kettő közül tekintendő annak, miután egy és ugyanazon bűnesetet kétféle tényállás alapján minősíteni képtelenség? És ezen birói megállapítás ellen nem lehet fölhozni azt, a mit dr. Baumgarten fölhoz, hogy t. i. az nem egyéb, mint a birói egyéni meggyőződésen alapuló egyéni nézet vagy vélemény. Ellenkezőleg a formális tényállás constatálása által álla-