Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - Túlmehet-e az ítélő bíró a vád körén, és mennyiben?

TÚLMEHET-E AZ ITÉLO BIRÓ A VÁD KÖRÉN ÉS MENNYIRE 485 pitana meg a biró egyéni nézetet, mert hiszen az a felek egyéni fölfogását tükrözi vissza, melynek objectiv mértéke a valódi tényállásban keresendő, mely ennélfogva egyedül képezheti objectiv itélet tárgyát s kerül birói minősítés alá. De miként áll a dolog a constatált tényállás juridicus minősítésével? Váljon az itélet lényegéből és természetéből következik-e, hogy legalább ebben (jogi kérdés) kötve van a biró a felek, illetőleg vádló érveihez és nézetéhez? Én azt hiszem, ily megkötést az itélet lényege itt sem követel; és pedig nemcsak akkor áll ez, ha az objectiv valódi tényállást tartjuk bíróilag minösitendönek, hanem akkor is, ha az állíttatik, hogy a juridicus minősítés tárgyát a formális tényállás képezi. Előbbi szempontból két esetet tartok lehetségesnek. Egyik az, midőn a minősítendő valódi tényállás a minősítés tekintetéből lényeges ténykörülményre nézve elüt a felek subjectiv fölfogásán alapuló formális tényállástól, azaz azon tényállástól, melyet a vád és védelem tart szem előtt. Nem ellenkeznék-e ez esetben a józan észszel, nem volna-e logicai ellenmondás, azt mondani: a biró a valódi tényállást tartozik minősíteni, de ezt nem szabad máskép minősítenie, mint a hogy azt a felek, névszerint a vádló kívánják? Vagy az objectiv valódi tényállást van hivatva minősíteni a biró, s ez esetben, ha a következetlenség vádját ki akarjuk kerülni, el kell ismernünk, hogy azt a feleknek a lényegesen eltérő formális tényálláson alapuló nézete szerint nem minősítheti; vagy ha az állitatik, hogy a vád szerint tartozik minősíteni a biró, akkor el kell fogadni azt is, hogy a minősítés tárgyát a formális tényállás, még pedig egészen az emelt vád szerinti formális tényállás képezi, a minek pedig téves voltát fönnebb kimutattam. A másik eset az, midőn a valódi és formális tényállás közt a minősítés szempontjából semmi lényeges eltérés nem fordul elő. Ha valaki azt hiszi, hogy a kétféle tényállás megegyezése, helyesebben szólva egyenlősége, szükségkép magával hozza a minősítés egyformaságát is, és hogy ennélfogva [lehetetlen az önmagában egyenlő tényállást többféleképen minősíteni, az félreismeri a constatált tényállás és az ennek minősítése közt fenforgó viszonyt. A minősítés egyenlősége ugyan szükségkép fölteszi az egyenlő tényállást, vagy inkább a tényállás egyenlő constatálását és fölfogását; de nem megfordítva. Hiszen nem lehetséges-e az, hogy ugyanazon tényállás egyik vagy másik lényeges ténykörülményének megítélésére nézve nézeteltérés fordul elő a felek és a biró közt? Ki van-e zárva annak lehetősége, hogy egyik vagy másik lényeges ténykörülményben a biró ezen, a vádló pedig más bűncselekményi fajnak ismérvét MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XIX. 4. 33