Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)
1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon
A KÖZIG. BÍRÁSKODÁS SZERVEZÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON 49 b) a közhivatalnokoknak hivatali eljárásukból származó magánjogi, kártérítési_ felelőssége^és kötelezettsége törvényileg szabályoztassék. (A jogászgyülés ehez ke'pest elvi megállapodása gyanánt elfogadta szerző ezen indítványa III. és IV. pontjait, utóbbinak b, c. d>re,f, g, h alatti tételeivel: a g alattit dr. Del' Adami Rezső ur módosítása szerint: „az eljárás legyen kötelezően nyilvános, nem kötelezően szóbeli, vagyis a felektől függjön a tárgyaláson személyesen vagy ügyvéd útján felszólalni".) Midőn ezen indítványt a magyar jogászközönség birálala alá bocsátani van szerencsém ; teszem ezt azon nyomasztó tudatban, hogy egy, ezen körben nem igen rokonszenves, sőt mondhatni, idegenszerű eszme mellett szólalok fel. Legalább is idegenszerű e körben, hogy a jogoltalom egyik nagy ága a rendes birói hatalmon kivűl szerveztessék, — valamint idegenszerű a közigazgatás és kormányzati érdekek azon rideg, vagy legalább e körben ridegnek tetszthetö hangsúlyozása, mely ez indítvány indokolásában foglaltatott. Azonban engem ezen irányban bátorított a tudat, hogy a magyar jogászközönség a jog eszméje méltatásában és saját jogászi hivatásának felfogásában nem lesz szűkkeblű. Bíztam benne, hogy a jogeszme megvalósítása határát nem fogja azon ügykörök és megoldási módozatok szűk területére szorítani, melyek a rendes birói eljárásra tartozók, vagy utóbbinak kiterjesztését czélozzák; hanem szélesebb alapon fogván fel a jogászi hivatást, a jogeszmének magának, a közigazgatásban való érvényesítését és ezen érvényesítés feltétlen szüksége hangoztatását is nem fogja a limine magától elutasítani. Egy másik körülmény, mely e felfogás tolmácsolását e körben megnehezíti az, hogy az a mai magyar közigazgatás, a melylyel elvégre én is kénytelen vagyok, bárha egyelőre pusztán csak elméleti, akadémikus fejtegetésemben operálni, a nyugat-európai igazgatási rendszerek sorában, a jogeszme megvalósításától a legtávolabbra álló, annak valóságos torzképe. Jelen közigazgatási szervezetünknek ezen sivár természete, miszerint a jogeszmétöl idegen, s ezért az igazságot nem birja megvalósítani, soha nyersebben és leplezetlenebbül nem nyilvánult, mint épen a legutóbbi időben, annyira, hogy válság felé közeledünk; sőt mondhatni már benne vagyunk e válságban. De épen ebből, hogy e belső bajok tetőpontjukat látszottak elérni, reményt és törekvéseinkre bátorságot meríthetünk ; mert a jelen állapot tarthatatlansága kell, hogy a reformra vezessen, ex fumo lucem dare cogitat!... Ezen indítvány kétségkívül a compromissumnak hideg, hogy ne mondjam fagyasztó jellegével bir. Ámde nagyfontosságú tárgyi okok szólnak a mellett, hogy az álralam javasolt szerkezet fogadtassák el, mert az nemcsak a jogászgyüle'sen, de megvalósítva a dolgozószobán és gyüléstermen kivül^ is, a gyakorlati élet terén a jogeszme győzelmét jelentené és összes közigazgatási viszonyainknak hatalmas és jótékony lendületet adna. Fájdalom, nem zárkózhatunk el a leverő tudattól, hogy ezen követelmények, a tényleges viszonyokkal bármennyire megalkuvóknak tessenek is: még mindig kevés a remény, de annál tornyosabbak az akadályok, hogy a iogvédelemnek ily hatályos szabályozása Magyarországon valósággá legyen. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 18h3. XIX. 1. 1
