Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 409 biró két követ helyett hét országgyűlési, a többiekkel egyenlő szavazattal biró követ küldésére feljogosittatott; a 15. t.-czikkel az ősiség az egész országra, s igy a jászkun kerületekre nézve is eltöröltetett, s ezzel a leányoknak az ősi váltságos földekből a redemtió csekély arán}dagos összegével kifizethetése megszüntetett; a 28. t.-czikkben a nádor a jászkunok grófsága gyakorlatáról, a királynak az országból távolléte .idejére lemondott, a nádori főkapitányság főispáni rangra s hatóságra emeltetett, s hogy a nádor ezen kerületekre nézve törvényes jogait az illető felelős ministerium utján gyakorolja, azonban a jászkun kerületek által a nádornak fizetni szokott tiszteletdíj eddigi állapotában továbbra is fentartatott, végre a 24. t.-cz. a községi a 25. t.-cz. pedig a kerületi tisztviselők és közgyűlési képviselőknek választásáról, a közgyűlésekről és a közigazgatásról intézkedik, a 15. szakasz kimondván, hogy a redemtióból eredő magánjogi viszonyok és haszonvételek a törvény további rendeletéig ezennel világosan fentartatnak. E szerint az e törvények által kimondott egyenlőség alapján, ugy a nemesi, mint a jászkunok személyes kiváltságai eltöröltettek, azonban a redemtión alapuló magán birtokjogi viszonyok érintetlen maradtak. A jászkunoknak a forradalomban tanúsított tevékeny részvétök után a bekövetkezett absolut uralom a centralisatió és német törvények behozatalával súlyosbította a különben is terhes belviszonyokat. Az 1852-ik évi ősiségi és 1853. évi telekkönyvi nyilt parancsok az ősiség eltörlésének következményeit s a birtok biztonságát szabályozták, s a jászkun birtokosságnak községenként, az osztatlan közös redemtiós földbirtokaiknak a megnyitott telekkönyvekben a birtokosság nevére telekkönyvezéséröl kellé gondoskodni; a mi tagadhatlan, a birtokjogi viszonyok nyilvántartására jótékony hatással volt. Már a forradalom előtti években merültek fel egyes eszmék a jászknn közös puszták egyéni felosztása iránt; az absolut korszakban azonban e terjedelmes pusztákon lévő közös legelök terhes adó alá vettetvén, ezt a községek egyes birtokosokra redemtiójuk arányában vetettékki, a mi ismét a legeltetési arány szoros megállapításának szükségét eredményezte, melynek azonban fentartása és ellenőrzése sok nehézséggel járt, a gyakori visszaélések még több panaszra adtak alkalmat; e helyzet mindinkább érlelte a közös legelök egyéni felosztására való törekvést, melyet a 111 ezer holdnyi határral biró Halas városa elhatározván, 1854-ben a tagosítás és legelő felosztás kérdését a redemtus birtokosság szavazata alá bocsátotta, kimondván, hogy nem a személy, sem a birtok, hanem a mindenki nevén hitelesen álló redemtió összege fog a szavazásnál számittatni; ennek eredménye lett, hogy az 50,944 frt községi redemtióból általános felosztásre szavazott: 33,702 frt, MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 188J. XAfeKI 5. 3i!