Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ES JOGI FEJTEGETÉSE 46 7 redemtiora eső egy dénáron felül még 9 frt lett kivetve. 1802-ben a 12 ezer ujonczból a jászkun kerületekre esett 180, mely a községekre ezek redemtiója arányában vettetett ki, hasonló eljárás mellett az 1805. évi 600 felkelő lovas, s az 1808. évi 183 ujoncz szinte redemtio aránylag osztatott el. így folyt_ ez eljárás, valameddig és valahányszor a kerületekre ujonczállitás; felkelés vagy hadi segély lett kivetve. Ezután békésebb idők következvén ; a redemtionalis jogok mind rendszeresebb alakot nyertek. A jászkun ker. közgyűlés 1823-ban határozatilag kimondotta, hogy bár az'1745-ki redemtiókor „a kerületeknek 1795-ben is megújított végzése szerint is csak azok számíttattak a valóságos redemtusok közé, a kik a földek elosztása alkalmatosságával a legalsó classis szerint meghatározott quantitásig földeket váltván, azokért eleget tettek s a bormérés is csak ezeknek engedtetett meg", de mivel e legkisebb váltsági összeg a községekben igen különböző : az e részben szükséges egyenlőség végett kimondatik, „hogy ezentúl csak azok tartassanak redemtusoknak, következésképen csak azok élhessenek a redemtusokat illető jussokkal, a kik, külömben irredemtusok lévén, a községek határaiban 25 frtos redemtiót érő tökeföldbeli birtokot szereznnk. Törzsökös redemtusoknak successori pedig, habár csekélyebb földbirtokjok legyen is, mindenkor redemtusoknak tartassanak." Ugyanezen elv 1824. és 1838. években kerületi közgyűlési határozarokkal nemcsak bővebben felvilágosittatott és maga teljes érvényében fentartatott, hanem az is kijelentetett, hogy ezaredemtióval egyidejű, azóta folyvást fenálló és törvénnyé vált alkotmányos rendtartás vagy szabályrendelet. Melléklet XIII. sz. Ezen törvényerejű szabályrendelet a redemtusi jogok alapjául mindenkor földet, földbirtokot, földbirtokost emlit, nem pedig: házat, beltelket vagy belbirtokot; s ez maga elég súlylyal bir azon elv teljes lerontására, mintha a belbirtok is a közös területek felosztásánál aránykulcsul szolgálhatna. Majd az 1836: 22. t.-cz. megengedte, hogy a kerületek a hazai kormányszékekkel s testvér törvényhatóságokkal a levelezést a kerületek neve és 1746-ki pecsété alatt gyakorolhassák. Még fontosabb törvények hozattak az 1840. évi országgyűlésen. A 28. t.-cz. által az 1836: 33. t.-cz.-nek a nemesek és kir. városok polgáraira szóló azon rendelete, hogy ezek, ha mindjárt kereskedést vagy mesterséget gyakorolnának is, a helypénztől mentek és szabadok legyenek, a jászkun kerületek birtokos lakosaira is kiterjesztetett. Az eddigiek alapján önként következik, hogy birtok alatt csak redemtus birtok