Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 465 27-én kelt kir. rendelettel pedig a jászkun birtokosok, kik hiteles útlevéllel utaznak, rév és vám fizetéstől szabadoknak nyilváníttattak. E közben a redimálás keresztülvitele mind rendszeresebb alakot s végeredményében szilárd alapot nyert; a pusztáknak mely községekhez csatolása véglegesen szabályoztatott, a mi azt eredményezte, hogy a jászkun kerületi közgyűlés minden egyes községnek a hozzácsatolt pusztákkal együtt, redemtionalis összegét 1769-ben véglegesen megállapította, ezt közgyűlési jegyzőkönyvben megörökítette, s az ebben foglalt egyes községi redemtionalis összeg szolgált és szolgál az újabb időben is a jászkun községek között ugy a jogélvezet, mint a teher viselés felosztásánál arány kulcsul. Melléklet XIL sz. Hogy a közteherviselésnél mily szorosan fentartatott a redemtionalis kulcs, igazolja a fenmaradt következő adójegyzék: „privilegiált Kun-Laczháza helységében találtatott redemtus és irredemtus pipásoknak lajstroma, mely redemtusok a crucif. 15. irredemtusok pedig a crucif. 24. fizettek in anno 1765-ben". Ezután majd két évtizedig a jászkunok politikai hatóságuk önálló szabad fejlődésének örvendhettek. Mária Terézia 1780. nov. 29-én meghalván, másnap nov. 30-án kelt leiratában József császár tudatta Albert herczeg helytartóval, hogy a jászkunokat a nekik adott kiváltságaikban megtartja; a mi azonban nem igy történt, mert az általa felállított új kormányrendszer következtében a Nagy-Kunság a nagyváradi, a Jászság és Kiskunság pedig a pesti kerület hatósága alá rendeltetett, míg nem 1790. márczius 30. ismét régi jogaikba visszaállíttattak. Majd megnyílt az í790 — 1-ki országgyűlés, melyen alkotott5. t.-cz. végpontja a jászkunokat a nádor hatósága alá visszarendeli, s a 25. t.-cz. szerint a régi királyoktól nyert törvényes jogaikba s kiváltságos szabadságaikba visszahelyeztetnek, sőt a 29. t.-cz. felruházta őket hadi szükségekre tett sokszoros szolgálataikra való tekintetből azon joggal, hogy az országgyűlésre, ennek alsó táblájánál szék- és szavazattal bíró két követet küldhessenek, s eként az országos törvényhozásban résztvehessenek. József főherczeg 1796. nov. 12. nádorrá választatása után mint a jászkunok főbírája ezek belügyeivel behatóbban megösmerkedvén, belátta annak szükségét, hogy a jászkun törvénykezési eljárás, főleg az örökösödési ügyek egyöntetű szabályozást kívánnak. Ennek eredménye lett, hogy 1799. jan. 8. főbírói hatalmánál fogva kiadta a jászkun statútumokat, melyek a jászkun tényleges viszonyok s történelmi fejlődés és a redemtionalis jogok alapján a magánjogi viszonyokra nézve törvény erejével biró állandó szabályokat hoztak