Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

4fi4 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ÉS BIRTOK örködvén vagyoni és birtokjogaik felett: az ebből folyó érdekközösség érzetének kifolyásaképen mindinkább zárttá és elkülönített önálló jogi személyiséggel biró vagyoni testületté fejlődött a red. birtokosság, mely ekkép tudatára jővén annak, hogy közte és a redemtióval nem biró vagyis a birtokossági közjavakbani részesedésre nem jogosított többi községi lakos közt nemcsak l^ülömbség — hanem valóságos érdeke41entét létezik: lassankint és több helyütt előállott a birtokosság külön szervezetének szüksége s önálló képviseletének és autonóm birtokjogi életének kérdése — ugy hogy — elkülönittetvén a birtokossági javak a községiektől: amazok kezelését is immár maguk közül — vagyis red. birtokosokból álló válaszmányokra kezdték bizni — szóval szervezték a red. birtokosságokat s több városban szakítottak azon régi jászkun gyakorlattal is, miszerint a birtokosságot mint testületet a polit. község feje (főbíró — később polgármester) hivatalból képviselte: hanem e helyett választottak maguk közül önálló birtokossági elnököt, pénztárnokot stb. alkottak szabályokat, szóval külön szervezték az addig szervezetlen, illetőleg a községgel közös szervezettel biró birtokosságot. Visszatérve már most az általános és különösen polit. fejlődés történetének menetére — constatáljuk, hogy a jászkunoknak elősorolt személyes kiváltságai és redemtionalis birtokjog viszonyai a későbbi vagyis a redimálást követő időben sem szenvedtek változást, azok a gyakorlati életben mindinkább kifejlődtek, sót újabb törvények s kir. oklevelekkel megerősíttettek. Az 1745-ki kiváltságlevél 9. pontja értelmében vett királyi rendeletre a nádor a politikai hatósági jogaikba visszaállított kerületeknek politikai, igazságszolgáltatási, adózási és gazdászati ügyeire szabályrendeletet — regulatio — készített, melyet a királyné 1745. nov. 22. kir. oklevél alakjában kiadott, mely az 1751 -ki országgyűlésen némi változtatásokkal a 25. t.-cz.-ben törvényes erőre emeltetett. E törvény által a jászkunoknak a redemtionalis összeg lefizetése által szerzett személyes kiváltságai és birtokjogai megerösitletnek, jövőre bármi eladásuk megtiltatik, s rendeltetik, hogy a nádor részére, ki jövőre a jászkunok főispánja és főbírája czimet visel, a jászkunok évenként a 3000 aranyat, vagy ezzel egyenértékű 12,600 frtot megfizessék, a regulatio pedig kir. megerősítéssel ellátva nekik a nádor által kiadassék. 1746. márczius 19. kelt kiváltságlevéllel Mária Terézia a jászkun kerületek új pecsétet adományozott. Ezt követte egy 1754. márczius 28. kelt kir. rendelet, mely szerint a jászkunok a királyi kincstárba egyszer mindenkorra három ezer aranyoknak lefizetése mellett "az országgyűlési taxák viseletétől felmenttettek; — egy másik 1761. febr.