Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ES JOGI FEJTEGETÉSE 4-63 ken azonban még az ősi állapot maradván fenn. — Ezen ősi — vagyis a redemtió idejétől jóformán 1848-ig tartó állapotnak alapvonását az képezte, miszerint — ámbár a redemt. birtokosság eleitől fogva mindenütt külön jogi személynek — önálló zárt testületnek volt tekintendő — a mennyiben tagjai csakis a red. földbirtokosok voltak — mégis külön önálló szervezete és képviselete nem volt, hanem ügyeit autonomice igazgatta és képviselte mindenütt a község elöljárósága, képviselete; a melynek tagjai természetesen maguk is red. földbirtokosok voltak s ezek által is jutottak tisztségükhöz — s ezen familiáris állapot mellett a közjövedelmek is mind a beneficiális cassákba menvén: különbség nélkül fordíttattak a közszükségletek fedezésére — s nem jutott kifejezésre annak tudása, hogy a red. birtokosság — mint külön birtokjogok alanya — s önálló vagyonjogi személyiség (mint reál-község) — az administrativ községtől, melynek tagja volt tnrmészetesen minden a községben lakó- adózó, irredemtus és zsellér is: külön jogi személyi létet folytasson. — Azonban az 1848-iki s ezt követő alakulások nyomában ez is bekövetkezett — s erre főkép a következő körülmények gyakoroltak döntő befolyást, u. m.: Először is az absolut kormány működésének megkezdésével általánosan elterjedt azon hit, hogy a kényuralom központi kormánya centralisticus és politikai czélzatból szándékozik a községek összes közvagyonát saját administrationalis és egyéb czéljaira lefoglalni, értékesíteni; s e confiscatió elől egyedüli védelmet csakis a vagyonok magánjogi jellege nyújthatván: szükséges és tanácsos, hogy az eddig községi — vagyis közczélokra szolgált közvagyonok kizárólag a red. birtokosságok magánvagyonának qualificáltassanak — s a birtokosság kezelése és birtokába tényleg is azonnal visszaadassanak; — a mi számos — és pedig a nagyobb községekben keresztül is vitetett: ugy, hogy midőn a telekkönyvek behozatala is elrendeltetett: ezen közvagyonok legnagyobb részt — és pedig a jelzett opportunitási indok hatása alatt nem nagy kritikával vizsgálva azok sajátképi jogi természetét : csakugyan a red. birtokosságok nevére — ezek kizárólagos tulajdonaképen — Írattak és vétettek fel a telekkönyvekbe; majd ebhez járulván még a lakosságnak, különösen a redemtióval nem biró beköltözőknek, az irredentus és zselléreknek, cselédeknek stb. szaporodása s ezzel párhuzamosan az országos adók és közterheknek folytonos emelkedése, mindenekfelett pedig az addig osztatlanul kezelt közjavak, legelök, pusztáknak divatossá vált és felülről is favorizált felosztása (tagosítása) s ezek incidenséből a red. vagyonjogi viszonyok tüzetes megállapításának mind élénkebbé s fontosabbá váló szüksége s nagy gyakorlati hordereje: mindezek azt eredményezték, hogy a red. birtokosok már nagyobb féltékenységgel