Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

462 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ÉS BIRTOKszántó, kaszáló, erdő és szölöföld osztásról, a községi tisztviselők, szolgák fizetéséről, az egyházak védnökségi jogával járó ügyekről. E régi időben csak egy pénztára volt a községnek; ebbe folytak be minden jövedelmek, s mind ezek forrása majdnem egyedül a kir. kissebb haszonvételek és a községi gazdálkodás volt, e pénztár beneficialis cassa nevet viselt. 1840 utáni években a nép kezdett magának jogot követelni az elöljárók s kis tanács választásában, s midőn ez az 1848 : 24. s 25. t-cz. által érvényre jutott, nehogy a tanácsok helyébe lépett képviselőgyülés tagjaivá választott nem redemtus s nem birtokos egyének a redemtus jogok és birtokokról való intézkedésekbe jogtalanul beavatkozzanak, a közbirtokossági képviseletről való gondoskodás szüksége felmerült, lassanként ezek megalakulása kezdődött, s hol községi pótadó is vettetett ki, hogy ennek ürügye alatt ismét a birtokossági jogokba illetéktelenek ne avatkozzanak, lassanként a közbirtokossági és külön községi pénztárak eszméje felmerült, több helyen életbelépett, s a közbirtokosság jövedelme a község bevételeitől elválasztatott, sőt némely helyeken nem csekély súrlódások mellett a közbirtokossági pénztár a községitől független önálló kezelés alá vétetett. Ezek szerint minden jászkun személyi — birtok — és kir. kisebb haszonvételi jog használatának a redemtiós birtok volt az alapja ; mindezt csak azok élvezhették, a kik — vagy a kiknek ősei a redemtióba fizettek, vagy később e redemtus jogot földvétel által maguknak megszerezték. Ezen redemtusi minőség — mint láttuk — némely személyi és polit. előjogoknak is (mint a ius praemonendi — a községügyeiben való részvétel stb.) — alapja volt; — azonban a közjogokban, az administratióban való részvét — szóval a polit. jogok tekintetében fenállott ezen különbségeket gyökeresen megváltoztatta — úgyszólván nivellirozta az 1848-iki törvényhozás — majd az erre következett absolut rendszer a közjog terén tabula rását csinál; a redemtió pedig mint magánjogi fogalom és az egyéni birtokjogok rendszerének alapja mindezen változások közepette magánjogi jelentőségében sértetlenül fenmaradt, meghagyatott — sőt mint az általános jogi bizonytalanság — vagyis a polit. viszonyok változásai között egyedüli biztos jogalap ebbeli minőségében mindinkább megszilárdult s már ekkor kezdtek feltűnni körvonalai azon átalakulásnak, mely egyrészt a község mint politikai vagy administrationális (hatósági) fogalom és másrészt a birtokosság — mint külön (redemtionalis) vagyoni jogokkal biró zárt tesjület között egyes nagyobb községekben megindult s többkevesebb krizis mellett részint már befejeződött, részint még folyamatban vagy keletkezőben van — némely kisebb helye-