Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 461 tus lakos, szakaszokra felosztva, egy nap elvégezte ugy ősszel, mint tavaszszal a szántást, vetést; az összes kasza fogható lakosság egy nap elvégezte a széna kaszálást, s utóbb a gyűjtést is. A földbirtokos tehát adta a községnek a regálék jövedelmét, a földet, s a munkát, a birtoktalanok pedig csak a munkát, s e 3—4 napi munkával a birtoktalanok is azt nyerték, hogy sem kerületi házi adót, sem községi pótlékot nem fizettek, éppen ugy, mint a birtokosok. E csekély munkán kivül az irredemtusok sem a község, sem más irányában semmi munka teljesítésre kötelezve nem voltak, s a fentjelzett 3—4 napi munkát önérdekükben azért tették, hogy a megyei házi és községi adótól mentesek legyenek. Ellenben az urbarialis zsellérek 18, illetve 12 napi munkát szolgáltak földesuruknak, ezenkivül a többi jobbágyokkal fizették a megyei házi és községi adót. Mind ezen kir. kissebb haszonvételek, valamint az osztatlan közös földbirtok használatára vonatkozó intézkedés a redentus birtokosság jogköréhez tartozott oly módon, mint ez hazánkban a nemesi közbirtokosokból álló községekben is szokásban volt. A jászkun közbirtokosság azonban még a régibb időben a politikai községgel egy és ugyanazon testület volt. A községek igazgatását a főbíró elnöklete alatt több kevesebb tagokból álló tanács vezette a jegyzői személyzettel, 1799-ki uj szabályzat alapján a tanács mellett volt még a kis tanács határozatlan számú tagokból (Halason 12 tagból), melynek hatásköre főleg a község fontosabb gazdasági ügyeire terjedt ki. A tanács és kis tanács együttes gyűlése politika sessio nevet viselt, melyen a kerületi tisztek is jelen voltak, sőt az elnökséget vitték. Mindkét tanács s az egész tisztikar régebben egyedül csak jómódú helybeli birtokosokból állott, a nép választási jogának még ekkor hire sem volt, mindkét tanács egy kerületi tiszt elnöklete alatt önmaga egészítette ki magát, s kis tanácsba beválasztani a jómódú birtokosra nézve megtiszteltetés volt. A tisztikar csekély fizetésért szolgált, a tanácsnokokkal pedig semmi fizetésük nem volt, hanem e helyett 1780 óta közterhektöli mentességet élveztek. E két tanácsi testület intézkedett a közös birtokok használása módjáról, ez osztott a népesség szaporodásával a község szélein házhelyeket rendesen bizonyos taxafizetés mellett, ingyen házhelyek csak jutalmazásul adattak, p. a kik a községre kivetett számhoz katonának beállottak, ezeknek szolgálatuk végére ingyen házhely ajánltatott nagyobb buzdítás végett, adatott ingyen házhely régebben szolgáló községi tisztviselőknek is. E két tanács intézkedett a községnek a közös földekből alakított majorkodásáról, e czélra több föld kiszakitásáról, új