Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

A KÖZIG. BÍRÁSKODÁS SZERVEZÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON 17 rosabb értelemben vett illetékesség e's folyamodási út meghatárolását ke'pezne'k ; mire nemcsak szükség, de mód is csak akkor lenne, hogyha egy teljes törvényjavaslat szerkesztése képezné feladatunkat. Azt hiszem, hogy ennyiből is kiviláglik, mily felette könnyű kimutatni, miszerint bizonyos szervezési vagy szabályozási kérdések tekintetéoen, a közigazgatási bíráskodási intézmény elvi körvonalozásában hézag forog fenn. Ámde tanácsosabb egyelőre betöltetlenül hagyni a hézagot, mig összefüggő, beható és főképen gyakorlati czélú munkára nem hivatunk fel: mint elhamarkodott átalános enunciatiók által praejudicálni a valóban helyes elvi alapnak, s azzal a gyakorlati megoldás szerencsés sikerültének. S ezzel befejeztem volna az elvi javaslatok és szervezeti módozatoknak ama hézagos jelzését, melyeket a szorosabb értelemben vett közigazgatási bíráskodás szervezetére nézve, igénytelen nézetem szerint, követendőknek vélnék. Van azonban két nagyfontosságú kérdés, melyet ezen összefüggésben legalább megérinteni, mellőzhetetlen szükségnek tartok. Az egyik a hatásköri összeütközés kérdése, midőn annak esetei a közigazgatás és rendes biróság, a közigazgatási bíróság és a rendes bíróság között felmerülnek. A közigazgatási bíráskodásnak a fentebbi elvek szerint való szervezésétől elválaszthatatlan egy legfelsőbb bírói fórumnak teremtése, mely ezen Összeütközésekben dönteni hivatott. De ezen eszmemenettöl egészen eltekintve, még jelen intézményeink keretében is, a hatásköri összeütközések elbírálásának törvényes szabályozása, s e végből egy bírói fórum alkotása összes közjogunkban és közhatalmi szervezetünkben egy olyan űrnek betöltését jelentené, melyet az ország nem engedhet tovább tátongani, ha a jogállam nevére méltán kiván igényt tartaniLegvégére hagytam ama kérdést, mely a polgárok jo^oltalmának a közigazgatással s államkormánynyal szemben, nem kevésbé fontos tényezője, magánál a közigazgatási bíróság alkotásánál. Az egyik azon jognak biztosítása, mely szerint az állampolgárok a közhivatalnokoknak hivatali cselekvőségük körében elkövetett törvényszegései miatt, a bűnvádi felelősségre vonatást, a bűnvádi keresetet érvényesíthessék ezen köztisztviselők ellen a büntető eljárás közrendelkezései szerint, a végrehajtó hatalomnak illetéktelen közbelépésének szigorú kizárásával. Való, hogy hazánkban ez volt a törvényeink rendelkezéséből és szelleméből folyó évszázados, folytonos jogállapot. De az utóbbi időkben kísérletek történtek ezen jogállapot megmásitására, megingatására. Nem bocsátkozom a kérdés részletezésébe, melyet egy más helyen bővebben kifejtettem. A status causae et controversiae-t ezen gyülekezet előtt Ösmertnek tekinthetem és talán nem alap nélkül véltem feltehetni, hogy ilyetén elvi enunciátió szükségére nézve, az én igénytelen nézetemmel egyet ért. Végül felette szükséges, hogy a közhivatalnokoknak hivatali eljárásukban felmerülő magánjogi, kártérítési felelőssége és kötelessége ugy a magánfél, mint az állammal szemben törvényileg szabályoztassék. Ezen kellék szükségessége és jogoltalmi horderejének igazolásába bocsátkozni, ezúttal lehetetlen is, felesleges is lenne.^ Ezekután most már szabadjon az ezen előadói jelentésben ki-