Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

460 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ÉS BIRTOKHasonló szigorral gyakorolták a községek a boltnyitási jogot is, a mi több kellemetlenségre adván okot, 1813-ban a ker. közgyűlés elhatározta, hogy minden birtokos lakosnak joga van saját házánál taxafizetés nélkül kereskedő boltot nyitni; a birtoktalan vagyis nem redemtus lakosok azonban a bolt nyithatási jogért 3 osztályba vett 20, 40, 50 frt taxát kötelesek a beneficialis cassába fizetni. (Melléklet X. sz.) Hasonló volt az eljárás új malom felállításánál. A vadászatot a régibb időben minden redemtus birtokos a község egész területén gyakorolhatta; a nem redemtusok vagy birtoktalanok azonban ettől eltiltattak. A vásár és piaczi helypénzre nézve a régibb időben a helybeli redemtus birtokosok semmit nem fizettek; a nem redemtusok azonban fizetésre köteleztettek a megállapitott tariffa szerint. A kir. kisebb haszonvételek közül a korcsma- és mészárszékjogot a községek kezdetben közvetlen magok gyakorolták, ezek vettek bort, más szeszes italokat s vágómarhát, melyeket azután egyes kimérőknek osztottak ki eladás végett. E joggyakorlat közvetlen kezelésére állíttattak fel a községekben: a székbirák és borbirák; Félegyházán 1807-ben kettő-kettő, 100, 200 és 70 frt fizetéssel. A mészárszék közvetlen kezelése azonban sok nehézséggel járván, e jog nem sok idő múlva haszonbérbe adatott ki, a székbiró teendője csak a vágómarhák járlatai vizsgálatára szorítkozott; borbirák azonban több községben még 1848 után is hivataloskodtak. A most emiitett beneficialis cassák másik jelentékeny jövedelmét képezte a községek majorkodása vagy gazdasága. A nádor a közigazgatás rendszeres vezetése és a redemtio fizetéssel túlterhelt birtokosságon való könnyítés szempontjából mindjárt a redemtio után ismételve sürgette a községek gazdálkodásának felállítását, sőt a felterjesztése folytán 1746. május 4 kelt kir. rendelettel köteleztettek a jászkun községek „a községi oeconomiára és a szegénységnek hasznára proportio szerint egy jó darab piagát excindálni". (Melléklet XI. s z.) A lakosság számához aránylag nagy kiterjedésű határral bíró jászkun községek ezt teljesítették is, s minden községben több száz holdat tevő jó szántó és kaszálló föld hasittatott ki, s adatott át a birtokosság által a községnek, mely az úgynevezett második biró és gazda kezelése alatt azon rendes gazdaságot állított fel. A szántásvetésen kívül a nagyobb községek magok tartottak külön gulyát, ménest, birkanyájat. E gazdálkodásra a község maga igen keveset költött, mert a szántásvetés, széna kaszállás és gyűjtés, a termények összehordása, a község összes, redemtus és irredemtus lakosai által ingyen, az aratás és nyomtatás pedig részes munkások által teljesíttetett. Valamennyi igás jószággal biró redemtus, irredem-