Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ÉS JOGI FEJTEGETÉSE 459 Midőn i702-ben a jászkun kerületek a német vitézi rendnek eladattak, az örökadásvételi kir. oklevélben a kir. kissebb haszonvételek névszennt elősorolva a Rendre mint földesúrra ruháztattak át, mely azoknak részint közvetlen kezelés, részint a községeknek haszonbérbe adása által tettleges használatába lépett, s e viszony nyert folytatást 1731-ben is, midőn a kerületek a rokkantak pesti alapítványára szállottak át. A midőn tehát a jászkunok magokat visszaváltották, az 515 ezer frt pénzösszeg lefizetése s egyéb elvállalt kötelezettségek feltétlen teljesítése által nemcsak személyüket a jobbágyi kötelék, földbirtokaikat a földesúri hatalom alól, hanem a kir. kissebb haszonvételek minden nemeit is ujolag magoknak visszaszerezték; ugy azonban, hogy földjeikre nézve az egyéni tulajdon és használati jogot gyakorolták, a kir. kissebb haszonvételek pedig, mint már fentebb jeleztük, százados szokás szerint a községek használatába mentek át. Ezen kir. kissebb haszonvételek, mint a nemesi udvartelkekhez kir. adományozás által csatolt hasznok, regale beneficiumokmk is neveztetvén, a jászkun községek pénztárai, melyekbe az ezek használatából járó jövedelem befolyt, sőt ezek bevételeinek legfőbb részét képezte, beneficialis pénztár nevet nyertek és viseltek több mint egy századig. Ezen beneficialis cassák jövedelme az illető község közszükségeire fordíttattak, s midőn a redemtio megtörtént, s a királyné megbízásából a nádor a jászkunkerületek és községek szervezése iránt többféle szabályrendeleteket adott ki, az 1795. nov. 28-kinak XVI., 1751. okt. 5-nek XV. és 1753. ápr. 15-nek VIII. pontjaiban ezen beneficiumokról a községi pénztárba folyó jövedelemről világosan említés tétetik. De még világosabban említtetnek ezen beneficiumok azon nyugtákban, melyeket a váltságösszeg befizetéséről egyes községek részére a kerületi közgyűlés 1755-ben kiállított, ezekben nyíltan kitétetik, hogy az illető község a reá rótt egész összeget a váltsági pénztárba befizetvén, a község területe s hozzácsatolt puszták annak minden törvényes beneficiumokkal s tartozékaikkal örökösen átadatnak. A községek e beneficiumok használatát oly kizárólagos joggal gyakorolták, hogy csak 1787-ben II. József császár rendeletére engedték meg, hogy a községbeli minden birtokos lakos saját szőlleje termését apróbb mértékben mérhesse; hogy e jogot kizárólag csak redemtus birtokos gyakorolhassa, azt az 1795-ik évi ápril 13-án tartott jászkun kerületi közgyűlés is kimondotta; e szabadság azonban már 1792-ben csak három hónapra szoríttatott; s ugyanez egy 1797-ki leirattal is fentartatott. A mészárszék és halászati jog kizárólag a község által gyakoroltatott.