Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

458 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ÉS BIRTOKMivel pedig a községi legelőkön az irredemtusok, zsellérek aránytalanul sok marhatartás által visszaéléseket követtek el: a kerületi közgyűlés 1794. szept. 2-án elrendelte, hogy a kerületekben levő földetlen vagy irredemtus emberek, kik juhokat tartanak, minden darabtól terragium név alatt a községi pénzártba 12 krt fizessenek, s ezenkívül a pascuatio classisába felvétetvén, a jószágaikra kivetendő quantumot fizessék; 1795. ápril 13-án pedig a kerület gyűlés megújította azon régibb végzését, hogy minden földetlen lakos minden 10 D° szőlőjétől a beneficialis cassába évenként egy drt fizessen, 1819-ben pedig kimondatott, hogy az irredemtus lakosok a nagyobb jószágoktól 24, az apróbbaktól 8 krt, s 350 • ölet tevő egy kapa szőlőtől 20 krt fizessenek. (Melléklet IX. sz.) Mindezek ellenére a visszaélések meg nem szűnvén, a legeltetési jogot a községek is szabályozták, s Halason a zsellérekre nézve már 1808-ban a legelő használásáért úgynevezett „tübér" fizetése elrendeltetett, mig a legelöket a redemtus lakosok ingyen használhatták. Szinte csak redemtusok részére adatott 1848. előtt oly útlevél, melynek alapján az illető az országos törvénnyel engedélyezett hid, rév, vám és helypénz fizetési mentességet élvezte, mint ezt az 1/53. april. 15. kelt nádori leirat 7-ik pontja világosan kifejezi következőkben: „a helységek lakosai elegendő passualissal járjanak, mert avámoktól való mentség és privilégium a zsellérekre és azokra, a kik nem redimáltak, nem érte tödnek". A kir. kissebb haszonvételeket — beneficia regalia — a mi illeti: a jászkunok a régi időben IV. Béla és III. Lászlótól nyert adományozás erejénél fogva személyes nemesek valának, snemesi birtokokat nyertek; s igy kétséget nem szenved, hogy minden nemesi előjogoknak s kiváltságoknak más országos nemesek módjára részesei valának; hogy azonban ez időben a kir. kissebb haszonvételeket mi módon gyakorolták: erre nézve semmi történelmi adat vagy oklevél nem létezik. A későbbi idők folyamában a jászkunoknak egyéni nemesi előjogai elenyészvén, e kir. k. haszonvételek gyakorlása a kiváltságos nemes jászkun községekre szállott át. így 1649-ben gróf Pálfy Pál nádor egy előfordult peres kérdés alkalmából kiadott rendeletében nyilvánítja, hogy Jászberény és Fénszaru jász városokban régtül fogvást és mindenkor, ember emlékezete óta, mindez mai napig és most is a csap- és mészárszéktulajdon csak a város által biratott; majd I. Lipót 1668. jun. 17. a jászkunok régi kiváltságleveleit azon záradékkal erősítette meg, hogy a korcsmajog — mint eddig a legrégibb idő óta ugy jövőre is — Jászberény városánál maradjon.