Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

VISZONYAINAK TÖRTÉNELMI ES JOGI FEJTEGETÉSE 453 ház, udvar, kert területe aránylagos osztókulcsot képvisel az egész határbeli közös külső földekre nézve is. De ezen állítás is ellenkezik a százados gyakorlattal; mert ha ez igy állana: miért nem adatott ennek az egyedül beltelekkel biró lakosnak későbbi földosztályoknál aránylagos rész a közös külbirtokból? miért nem volt nyilvántartás tárgya eladásoknál — mint a külbirtokokra nézve — a beltelek és szőlő redemtiója? azért, mert ezek egyikéhez sem volt soha a gyakorlatban redemtio kapcsolva, e nélkül pedig a közös területekhez soha senkinek joga nem volt. Nézzük meg, mi volt a Jászkunságban a gyakorlat az ily beltelek, házi fundusok, kerthelyek osztásánál s szerzésénél. A népesség szaporodván, az addigi lakhelyek elégtelennek mutatkoztak, s a lakosok új házhelyek osztása végett kérvényekkel ostromolták a községi tanácsot. Redemtusokra nézve nem volt nehézség, ha az illető kimutatta, hogy több feleséges fia lévén, egy telken már meg nem férhetnek. Irredemtus azonban már 1804-ben csak akkor kaphatott házhelyet, ha az apjáról nem volt reménybeli örökösödése, ha legalább 12 évig mint zsellér már a községben lakván, jóviselet és közterhek hordásával magát érdemessé tette, vagy ha annyi igajószággal birt, mely a községi és előfogati szolgálatra alkalmas volt, vagy ha 10—12 évig katonáskodott. Ez esetekben a házhely • öle irredemtusnak 4 és fél krért. redemtusnak 3 krért, sőt ezek kétszeregéért is osztatott. (Melléklet V. sz.) Hogy lehetett volna egy beltelek vagy házhelynek a váltáskor birása, vagy későbbi osztáskor megszerzése alapja redemtusi jogok nyerésének, midőn egy 1807. évi nádori leirat a redemtusi jog feltételéül nyilván kiköti, hogy az illető azon községben legalább a legkisebb redimálás szerinti földmennyiséget szerezzen, sőt e mennyiség 1823-ban 25 frtos redemtiót érő tőke földbeli birtokra emeltetik, — midőn a földetlen gazdák már 1794-ben a közös legelön tartott birkáiktól, valamint szölöjöktől a község pénztárába bizonyos évi taxa fizetésére köteleztettek, s hogy e fizetésektől a puszta háztelkesek mentesittettek volna : arra példát nem találunk, hanem ezektől csak a redemtus földbirtokosok valának szentesek. Tudjuk, hogy hazánkban a Htk. Elöbesz. 11. czím 5. és 12. §. szerint oly esetben, hol a törvény hiányzik, a szokás törvény erejével bir, sőt hogy a törvényynel ellenkező közönséges szokás magánál e törvénynél nagyobb erővel van felruházva. Arra nézve, hogy a Jászkunságon ugy a jogélvezet mint a teherviselésnél csak a külső földbirtok vagy egyszersmind a beltelek is szolgáljon aránykulcsul, a redemtió létrejötte 1745-től 1840-ig irott törvény nem rendelkezik, s erre nézve az 1751: 25. t.-czikkben is, mely a jászkunokat visszanyert kiváltságos jogaikban s birtokaikban átalános kifejezéMAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XIX. 5. 31