Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 5. szám - A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése

454 GYÁRFÁS ISTVÁN A JÁSZKUNOK SZEMÉLYES ÉS BIRTOKsekkel megerősíti, s azon szabályrendeletben, melyet az országgyűlés átvizsgálván, némi változtatásokkal helybehagyott: szinte semmi intézkedés egy szóval se foglaltatik, s e szerint e részben az irott törvény hiányát a szokásnak, gyakorlatnak kell vala egész törvényes erővel pótolni: a szokás pedig mindenkor és egyedül csak a külső földbirtokot, és soha nem a beltelket vette és használta aránykulcsul; a mint hogy ezt 1824-ben a kerületek közgyűlése a redemtióval egyidejű, azóta folyvást fennálló és törvénynyé vált alkotmányos rendtartásnak nyilván kijelentette. (XIII. sz."melléklet.) Avagy talán e törvényerejű százados szokást az 1840: XXX. t.-cz. megváltoztatta? ezt állítani igen, de alaposan bebizonyítani soha nem lehet. Mert ezen törvényben a beltelek nemhogy aránykulcsul, de sehogy sincsen említve; hanem van szó egyedül: birtokról, ezen birtok váltságának mennyiségéről s oly birtokos lakosokról, kik a tagositandó határban bírnak; minthogy az aránykulcs törvényerejű százados szokás szerint egyedül külső földbirtokon s ehhez kapcsolt redemtión alapult, lehet-e csak valószínűséggel is azt állítani, hogy e százados szokást ez új törvény eltörölte, s a beltelket is aránykulcsul — a birtok szóban befoglalva — elfogadta s megállapította volna? Hiszen ez esetben az lenne mindenekelőtt igazolandó, hogy a belteleknek a százados szokás idejében volt redemtiója, mely egy bizonyos öszvegben birtokváltozáskor a nyilvántartási jegyzőkönyvben az új birtokosra, ugy mint a külső földbirtoknál, átíratott, hogy a beltelek redemtiója után aránylag már a régibb időbeli gyakori földosztáskor, a közös földbirtokból osztályrész — ugy mint a külső földbirtoknál — adatott, mind erre nézve azonban semmi bizonyíték elő nem állitható. Vagy azt kellene e törvény létrejöttekor folyt s elég hosszú országgyűlési tárgyalásokból kimutatni, hogy ezekben a beltelekröl is folyt vita s igy az országgyűlés a „birtok" kifejezés alatt nem csak a külső földbirtokot, hanem a beltelket is kívánta érteni. Azonban az 1840-ki országgyűlés erre vonatkozó tárgyalásaiban sincs sehol a beltelek, belbirtokról egy betűvel is említés; itt a törvényhozás az 1836 : XII t.-czikket terjesztette ki a jászkun kerületekre is az e törvényben meghatározott módosítással, s a mint az 1836: XII. t.-czikkben világosan elrendelte aránykulcsul a régi házhelyeket, esetleg a régi teherviselési közgyakorlatot, vagy minden illetőnek egész birtoka mennyiségét: bizton lehet állítani, hogy ha az 1840: XXX. t.-czikkben a „birtok" kifejezés alatt a beibirtokot, tehát udvartelket, házhelyet is kívánt volna érteni : azt itt is, mint elébb amott, határozottan kifejezni el nem mulasztotta volna. Sőt az 1844-ik évi aug. 24-ki országos ülés kifejezi, hogy nem személyhez, hanem birtokhoz vannak