Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

10 Í)U. LÁNCZY GYULA ama nézet nyilvánítását, hogy a félnek szabad választására és tetszésére bizassék, miszerint a közigazgatási ügy ellátásának bármely stádiumában megragadhassa a közigazgatási bírósági instantiát, de akkor csak azon maradjon és ne élhessen a rendes administratíy közhatóságok felülvizsgálata és rendelkezése kikérésének kedvezményével : vagy megmaradjon ezen rendes közigazgatási ügyfolyamatnál, a felettes közhatósági fokozathoz folyamodhatik, de akkor azután végleg el is legyen vágva a közigazgatási bírói eljárás jogorvoslatától. Az ilyen felfogás a közigazgatási bíráskodás helyzetének és rendeltetésének teljes félreismeréséből ered, a közhatalmi tényezők sorában. Mintegy accidentalis expediens gyanánt fogja fel azt, egy eshetöleges kedvezményül, melylyel az állampolgárnak bizonyos körülmények között élnie szabad, a közhatóság pedig rendkívüli kegyelemképen helyt enged. Pedig ily viszonyhatározás csak zavarra, bizonyos fokig a közönséges jogtudat és a kormányzati rend desorganisatiójára vezetne. Mert már a kormányzati rend érdekében is, azon főtételből kell kiindulni, hogy a közigazgatási jog vagyis inkább : a közigazgatási téren sértett vagy vitássá vált szerzett jog, a contentieux, egy fix és határozott fogalom, egy oly positiv tényező, mely a mint felmerülése constatáltatott, érvényesítése tekintetében, egy törvényileg kijelölt fórumhoz és megszabott eljáráshoz van kötve, mely a magánfél, de kiváltképen a közhatóságok részéről követendő és megóvandó. Mert én ragaszkodom azon nézethez, hogy egy méltó, kötelességérzö közigazgatási szervezetben, maga a közhatóság a jognak védője ; nem ugyan a szónak azon alanyi értelmében, a mint az a jogászgyülésen egyik oldalról nekem imputáltatott: hanem mint megóvója, őrizője a jognak, nemcsak a magánféllel, de a saját közegeivel, hatósági fokozataival szemben is. A közigazgatási bíráskodás az általam vázolt módozatok szerint, már első fokban is appellativ jelleggel bírna. Az a kérdés tehát, hogy valamely alsó hatóság vagy közeg által elkövetett jogsérelem esetére a magánfél, mely felső fórum előtt keressen orvoslást, a törvény által, lényegileg pedig sérelmének contensiosus természete által, lenne eldöntve. Ha tehát a közhatóság oly ügyben, oly felfolyamodásban hivatott fel^ mely törvényszerinti illetékességi körén kivül fekszik, akkor önmaga mondja meg a félnek: ime pervitás fordulatot vett vagy vesz a te ügyed ; vagy maga a fél annak rendje szerint közvetlenül folyamodik azon fórumhoz, mely a közigazgatási peres ügyek eldöntésére hivatva van. Mindkét esetben az illető vitás ügy kizárólag és végérvényesen a,közigazgatási bíráskodás területén és fokozatain nyer elintézést. Epen ugy, a mint nem — contentiosus, tisztán — administrativ természetű ügyben ama bíróságnak semmi beleavatkozása nem képzelhető, s az elejétől végig a rendes közigazgatási hatóságok által intéztetik el. Hanem alternatíváról, szabad választásról — hogy ha akarja a fél, birói eljárás, ha akarja, közigazgatási — arról, ugy hiszem, egy rendezett államban nem lehet szó. Nem lehetett czélom ezen negatív érvelés után, ama positiv követelményeknek felállítására és formulázására jutni, melyek a szo-