Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

A KÖZIG. lílRÁSKODAS SZERVEZÉSÉRŐL "MAGYARORSZÁGON Midőn én e feltörvényszéknek kúriai jellegét indítványomban kiemelem, nem azért teszem azt, hogy az egyes bírónak, a közigazgatási fötörvényszék egyes tagjának mintegy társadalmi vagy közszolgálati rangja határoztassék meg, hanem azért, hogy legalább hozzávetőleg és közérthetöleg kifejezést találion, hogy az állami intézmények sorában mily hely és rang illeti meg azon bíróságot, a mely esetleg a kormányzat legfőbb orgánumainak rendeletei és cselekedetei felett ítélni hivatva lenne. Ezen i> íróság hatásköre kiterjedne: a) az első foíyamodású közigazgatási bíróságoktól felebbezett ügyekre; b) mindazon esetek elbírálására, melyekben valamely magános vagy testület, oly közhatósági tények által vél jogaiban sérelmet tapasztalni, melyekre az első foíyamodású bíróságok illetékessége ki nem terjed. Tehát a ministeri rendeletek és intézkedésekből származó, vélt vagy valódi jogsérelmek is ítélete alá bocsáthatók. Ennélfogva, a törvények és rendeletek jogérvényességének vizsgálata épugy megilleti, mint a rendes bíróságot. ítéletei nem szorítkoznának merőben a jogszerűség kérdésére s ennélfogva általában nem merőben semmitö jellegűek, valamely közhatósági intézkedésnek helybenhagyására vagy feloldására irányulok, hanem a fenforgó szükség szerint egyszersmind rendelkezők a kereset tárgyát képező ügy érdemében és minden főbb mozzanatára nézve határozók és végrehajtási hatálylyal birók Mert egy merőben cassatorius hatáskör nem felelne meg azon igényéknek és várakozásoknak, melyeket a magyar közvélemény ezen intézményhez köt. A ki közigazgatásunknak jelen állapotát és határozó tendentiáit ismeri, az tudni fogja, hogy egyik leggonoszabb sajátsága, miszerint a folyó administratioban. oly ügyekben, melyekben különös feltűnéstől nem kell tartani, még a legfőbb hatóságoknak parancsoló rendeletei sem hajtat'ak végre, midőn a tisztviselő valamely magánféllel szemben nem akart desavoualtatni. Sőt én gyakorlatomban tárgyaltam néhány esetet, midőn több évig tartó alkudozások és fenyegetőzések kellettek ahhoz, hogy bizonyos felső határozatok csak tudomására is hozattak az érdekelt félnek. Ily körülmények között az elvi enunciatiok értéke felette kétes lenne ; mert azok az értelmezés és végrehajtás mikéntjére nézve új tárgyalást, új hatósági eljárást vonnának maguk után, melyek a végrehajtásban vajmi könnyen meghiúsíthatnák amaz elvi kinyilatkoztatások minden jószándékát. S így a fél a legfőbb közigazgatási bíróság határozata után, gyakran ott állana, hol e döntés provocatiója előtt állott. A mi a közigazgatási bíráskodás hatáskörének meghatározását illeti, már az elöl kifejtett elvi szempontoknál fogva sem érthetek egészen egyet azon formulázással, melyet Concha ur indítványának c) pontja alatt javasolt. „A közviszonyokból eredő összes alanyi jogok" túlságosan tág, általános, terjengő fogalomhatározásnak tetszik. Én e dolgozat elején megkülönböztettem a szorosabb értelemben vett alkotmánybeli közjogokat, a szorosabb értelemben vett közigazgatási természetű jogoktól. Az előbbiekre nézve a rendes bíróság joghatóságát fentartandóknak, illetve kiterjesztendöknek véleményeztem. Tehát „a közviszonyokból eredő összes alanyi jogok" már nem utal-