Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A biztositási jog legújabb codificatiója. Első közlemény

A BIZTOSÍTÁSI JOG LEGÚJABB CODIFICATIÓJA 5 let érvényességéhez megkívánja az írásbeli szerződést és rendeli, hogy a kötvénynek meg kell nevezni a biztosítást vevő és biztosító nevét, a biztosítás tárgyát, a biztosítási összeget, a biztosítási díjat, a biztosító által elvállalt koczkázatot és ennek kezdetét és végét. Az ügylet érvényességéhez Írásbeli szerződést kiván. A hollandi törvény világosan megmondja, hogy ezen írásbeli szerződés a biztosítási kötvény: „un acte écrit, qui porté le nom de police" (255. §); az olasz törvény ezt nem teszi ugyan, de a szöveg kétséget nem hagy fenn, hogy az Írásbeli szerződés alatt kötvényt ért. Kötvény nélkül nem érvényes az ügylet. Megegyező a hollandi és belga törvénynyel, megfelel a theoriának, mely írásbeliség nélkül az ügyletet érvénytelennek tekinti és összhangzásban áll a gyakorlattal, mely^ az ügylet érvényességét mindenütt a kötvény kiállításához köti. És ez az ügylet természetéből következőleg szükséges is; mert fixirozni kell azon momentumot, melyben az előzetes tárgyalások megállapodásra vezettek és melyben a szerződő felek a megállapodásokat véglegeseknek és kötelezőknek tekinteni kívánják. És miután a biztosító a kötvény kiállításáig még mindig fentartja magának az ügylet megkötésére és a biztosított ajánlataira vonatkozó akaratnyilvánítást: az érvényesség időpontjának fixirozására legbiztosabb momentumnak jelentkezik a kötvény kiállítása. Ezen szempontból pedig az is következik, hogy a biztosítási szerződéshez nem a szokásos írásbeli alak, hanem a kötvény egyoldalú kiállítása kívántatik meg (Kűbel értekezése a drezdai tárgyalásokról). Sajátlagos viszonyok, gyakorlati mozzanatok kívánatossá tehetik, hogy az Írásbeli alak egyéb módozata is egyenlővé tétessék a kötvénynyel; de a hol ily körülmények fenn nem forognak, a jelzett írásbeli alaknak mindenféle helyettesítéssel való kibővítése felesleges, sőt káros. Sveiczban a biztositásnak legkeresettebb és leginkább alkalmazott ágát a szállítási, fuvarozási biztositás képezi. Ezen ágat a többi biztosítási ágak együttvéve sern érik el. Ezen biztositásnak ottani módja szerint a biztosító általános kötvényt (General-Polizze) állit ki a biztosítottnak, mely szerint a biztosított kötelezi magát bizonyos meghatározott időtartamon belül minden fuvarozandó tárgyat a kötvényt kiállító biztositónál biztosítani és viszont a biztosító minden biztositás elvállalására kötelezi magát. Ezen szerződés alapján a biztosított, ha tárgyak fuvarozás alá kerülnek, a biztositónak jelentést tesz, ez pedig a bejelentett ügyletet könyveibe vezeti. Innen van s ez okból kellően indokolt is a zürichi törvény azon intézkedése, mely szerint az Írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintetik a kötvény vagy a könyvekbe való szokásos bejegyzés (1705. §). Nálunk sem a szállítási biztositás jelentékenyebb szerepet nem ját-