Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

bíróságokat a közigazgatási bíráskodásra nézve nem^ tekinthetjük te'nylegesen illetékes fórumnak. A közjogi és közigazgatási jogoltalom nem sokkal függetlenebb a közigazgatástól mint Magyarországon; csakhogy ott persze az igazgatás más. Francziaor szagban nemcsak a törvényhozás, hanem a közvélemény is a szakbirósági rendszeren alapuló közigazgatási bíráskodáshoz határozottan ragaszkodott, daczára annak, hogy az irodalomban, az elméletben mindig találkoztak tekintélyes egyéniségek, kik a fentjelzett okoknál fogva, a rendes bíróság egyedüli jogosultságát hirdették. De tanaik soha igazi visszhangra nem találtak a nemzetben, mert a gyakorlat nyolczvan év alatt igazolta, hogy a létező szakbiróságok a nemzet szükségleteit gyakorlatilag kielégítik. Azt hiszem, hogy ezen okok hatványozva fenforgók Magyarországon és hogy tekintetbe veendők akkor, mikor közigazgatási bíráskodásunk megoldásához vezérelveket vagyunk kimondandók. Az 1867 óta alakult magyar ministeri kormánynak talán egyedüli nagy kormányzati eredménye, egy európai bírósági szervezetnek megteremtése volt. Ezen szervezet sérthetlensége és fejlődése kitünöleg azon feltételtől függ, hogy attól, a mit euphemistice jelen közigazgatási rendszerünknek nevezünk, szigorúan el legyen különítve. Valahányszor ezen lefolyt évtized alatt törvénykezésünk e közigazgatási rendszerrel érintkezésbe jött — ezen érintkezés az elvi, dologi, sőt személyes összeütközéseknek és kelletlenségeknek dús forrásává vált. Én azt hiszem hogy senki, a ki a hazai viszonyok realitásából indul ki, nem fogja akarhatni, hogy törvénykezésünk, főleg az alsó fokozatokban, kiragadtassék azon üdvös elszigeteltségből, melyre a törvény bölcsesége utalta és megint belevonassék ama helyi érdekek, mozgalmak és befolyások gözkörébe, melyet a közigazgatás tényezői a legjobb szándék és szervezet mellett is, soha teljesen el nem fognak kerülhetni. III. S ezek után ugy hiszem, áttérhetek némely hatásköri és szervezeti elvnek rövid jelzésére. A fentebbiek szerint ugyanis a közigazgatási bíráskodás szervezését a közigazgatási rendszer keretén belől vélvén szervezendönek, e czélból a következő vezérintézkedéseknek szükségét látom. Mindenekelőtt mellőzhetetlen, hogy a közigazgatási eljárás szabályai az állami és önkormányzati igazgatás minden fokán törvényszerű, kötelező módon megállapitassanak. Igen helyes gyakorlati érzékkel emelte ki Concha ur, hogy „ha a közigazgatási hatóság törvényes illetőségi körén kivül, vagy a czélszerüségi ügyekben is elöszabott formák mellőzésével vagy nagyobb hatalommal járt volna el, mint a minővel felruházva van", az ebbeli sérelmek is „a közigazgatási biró .... ítélő hatalmába . . . . kerülhetnek." Mert a közigazgatás terén is az eljárási rend és formaságok körül követett önképy, esetleg a materialis igazság flagrans megsértésére vezethet. És tényleg a lakosság közigazgatási jogsérelmeinek és panaszainak nagy része azon önkényre vagy hiányosságra