Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

II. Szabadjon ezen szakbirósági rendszer védelmére az eddig kifejtett sarkalatos elvi szemponton kívül, a következő inkább gyakorláti természetű szempontokra irányoznom a t. olvasó figyelmét. A közigazgatási ügyek és nem kevésbbé a közigazgatásjogi ügyek ellátásánál, soha a merő jogszabályok ismerete elegendő nem lesz. Egyátalában a közigazgatás ügy csak felette ritkán merőben törvényismeret kérdése. A discretionarius elem mindig felette nagy lesz benne. S e viszony a contentiosus közigazgatásjogi ügyekben inkább bonyolul, mint tisztul. Concha, valamint az egész iskola, melyhez tartozik, azon végzetes hibába esnek, hogy a közigazgatási jurisdictióban, a közigazgatási decernatusban mindig csak egy mozzanatot látnak, s annak kettős természetét teljesen szem elöl tévesztik. Ok a közigazgatási pervitát eldöntöttnek látják, ha a jog kérdése el van döntve. Ez azonban a kérdésnek csak egyik része. A közigazgatási ítéleteknek meg van az a sajátsága, rendes perbeli ítéletektől az a megkülönböztető jellemvonása, hogy ezen jogi kijelentésen kívül, a jogtétel által közvetlenül nem takart viszonyokra nézve kisebb-nagyobb mértékben méltányossági és czélszerüségi rendelkezéseket is megkívánnak, mely rendelkezések nélkül ezen ítéletek épen a magánfél részére, csak csekély gyakorlati értékkel fognak birni. Fentebb azon nézetet koczkáztattam, hogy bizonyos korlátolt mérvben a rendes perbeli ítéleteknek is meg van az a sajátsága. De a közigazgatási pervitákban ez a mozzanat kiváló nyomatékkal esik latba. Nem mondom, hogy minden egyes esetben, minden contentiosus ítéletben; hanem igen is ezen contentiosus perek és ítéletek, összeségénél. És van ezen ügynek még egy harmadik, nagyfontosságú sajátsága is, melyet a Concha tanár ur által tolmácsolt irány teljesen ignorál. Ok t. i. ezen közigazgatási bíráskodást más tekintetben is egyoldalulag fogják fel, t. i. kizárólag a perlekedő felek, sőt mondhatni kitünöleg a magánfél szempontjából. Elfelejtik azt, hogy az alanyi jogok elismerése és kielégítése mellett, ezen elvi elismerés megvalósítása, azaz „végrehajtása" módozataiban, végelemzésben mégis a közállománynak, a közügynek az illető esetben érintett jogos, sőt néha parancsoló érdekeivel összhangba hozandó. E részben is nem egyes Ítéletre szabad gondolni, de azon hatásokat kell szemelött tartani, melyeket a judicatura összessége gyakorolhat. Ez a judicatura, mint egészet tekintve, az alanyi jogok megoltalmazása mellett, minden körülmények között jelentékeny kihatással lesz az összes cselekvő administratio rendjére is; ezen judicatura befolyása a gyakorlati administratio menetére semmi esetre sem lehet semleges. Feltehető, hogy lényegesen elő fogja azt mozdítani a maga nemcsak jog- és törvény szerint helyes, de a feriforgó közigazgatási viszonyok között gyakorlatilag is találó, czelirányos döntvényei által, mint az az angol önkormányzati judicatura, a franczia Conseil d'état döntvényei által történt. De igen könnyen elképzelhető, hogy egy közigazgatási bíráskodás, mely a gyakorlati élet s a közigazgatás igényeire való tekintet nélkül szerveztett s ez igények elöl elzárkózik: zavarólag reagálhat a rendes közigazgatásra — s azon nagy érdekeket, melyeknek amaz letéteményese,