Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

32 DR. I.ÁNCZY GYULA részben szolgáltatója legyen ; s a kormány e helyett egyes ministeri tárczák keretében, bíróság elnevezése alatt, egyes tanácsokat vagy inkább osztályokat készül felállítani, a ressortban felmerülő jogsérelmek collegiah's ellátása végett. Mert a pénzügyi bíráskodásnak kiragadása, külön választása, erre kell hogy vezessen. A külön pénzügyi bíróságok rendszere felett napirendre tértek Europaszerte. A közigazgatási bíráskodásnak egyik vezérhivatása mindenhol, a vitás adózási jog kérdésébén is ítéletet mondani. Ez a kapcsolat, mely az általános s a pénzügyi igazgatás jogszolgáltatása közt tartatik fenn, nem véletlen ; 'az a dolog lényegében rejlő. Mert az adózási jog nem pusztán szakügy; azzal szoros összefüggésben, sürüen merülnek fel az általános administratiónak s igazgatási jognak vitás esetei, sőt néha sarkalatos közjogi kérdések is. S azért a pénzügyi bíráskodás külön szervezése Magyarországon visszaesés volna, a közigazgatási bíráskodás létesítésének hátráltatása, talán elodázása beláthatatlan hosszú időre. Ezért tarlom én az adott viszonyok között szükségesnek, hogy vezértételül a közigazgatási bíráskodás egységes szervezetének kelléke proclamáltassék. A mint hogy a pénzügyi bíráskodásnak belevonását az általános közigazgatási bíráskodás szervezetébe, Concha ur is hangsúlyozta. És most visszatérhetek a szervezés mikéntjére, melyre nézve köztem s a véleményező tagtárs között oly gyökeres eltérés forog fenn. Concha tanár ur, mint jelzém, egy áthághatlan határvonalat búz a jog s a közigazgatás, a bíróság s a végrehajtó hatalom között. Szerinte a közigazgatás valamely positiv eredmény létrehozására irányuló ténykedés; az ítélet ellenben merőben észbeli, logikai, declarativ természetű. Szerinte mindennemű végrehajtással szemben a bíráskodásnak helye van s itt nem tesz különbséget „akár az egyes, akár közületi közegek teljesitik a végrehajtást." Az első közigazgatási közeg — mondja — maga hozta létre a tényt, mely ellen a folyamodás irányul, mely megvitáztatik ; mig a biró a felek — nem saját — tényei felett csak bírálatot mond, kijelentéseket tesz. Annak a megítélése, vájjon az egyes végrehajtó közeg működése csakugyan az állam akaratának foganatosítása, vájjon e kettő megegyez-e, ismét csak Ítéletet tételez fel,'mely ítéletben a törvény a főtétel, a közeg cselekvése az altétel, a kettőnek összehasonlításából levont eredmény a következtetés — épen ugy mint az egyes egyén tényénél. E tételek mindegyikében van bizonyos viszonylagos igazság és jogosultság. Tarthatatlanná csak azon merev elkülönzés s absolutismus által válnak, melylyel a véleményező ur mindegyikét külön odaállítja. Legmerevebben ragaszkodik pedig azon tételhez, hogy az ilyetén logikai subsumtiót képező ítélet csak rendes bíróság által lenne hozható. Maga az a szoros megkülönböztetés cselekvőség és logikai törvényalkalmazás között, melyet a közigazgatás és bíróság feladatának különválasztása kedvéért tesz, nem állhat meg ezen elméleti szélsőségben. Mert feledi a véleményező ur, hogy a jogállamban a végrehajtás közege is első sorban "törvényt alkalmaz; ugyanazon logikai műtétet végzi mint a bíró; azon con erét viszonyt, melylyel