Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A biztositási jog legújabb codificatiója. Első közlemény

határozott életkor bekövetkeztével bizonyos pénzösszeg fizettessék neki. A biztosított eléri a meghatározott életkort, a nélkül hogy keresetképessége csökkent és ez által jövedelmi forrása megapadt volna. Itt a biztosított, vagyoni hátrányt nem szenvedett. Az olasz törvény a jelzett definitiókat kibővíti. Szerinte a biztosító vagyoni hátrány megtérítésére vagy bizonyos pénzösszeg fizetésére kötelezi magát. Megkülönböztetést tesz kár- és életbiztosítás között. Az előbbinél a vagyoni hátrány megtérítését veszi alapul, kártérítési ügyletnek tekinti. Az utóbbit praemialis ellenérték melletti fizetési ígéretnek veszi (Endemann theoriája). Egyesíti egy definitióban azt, a mit a magyar kereskedelmi törvény kettőben mond. (463. és 498. §§.) Haladás a hollandi, belga és zürichi törvényekkel szemben. Ezek semmi tekintettel sincsenek az életbiztosításra, míg az olasz törvény definitiójánál legalább megemlékezik a biztositásnak ezen kétségtelenül legjelentékenyebb ágáról. Az életbiztosítási ügylet jogi természete tekintetében három theoria jöhet figyelembe. Az életbiztosítás kártérítési ügylet. Ezen theoria szerint az életbiztosításnak lényeges czélja, hogy a biztosított megvédessék azon vagyoni hátránytól, melyet a halál előidéz ; minthogy azonban ezen vagyoni hátrányt biztosan taksálni nem lehet, a megtérítendő vagyoni hátrány a szerződő felek által előzetesen és bizonyos meghatározott pénzösszegben (biztosítási összeg) állapictatik meg. — Az életbiztosítás takarék-biztositási szerződés. Ezen második theoria szerint a biztosítottnak czélja bizonyos összeget összegyűjteni, hogy az halála bekövetkeztével egy harmadik javára kifizettessék. Minthogy azonban bizonytalan, vájjon ezen összeg a biztosított halálakor megalkotva leend-e — a biztosító bizonyos díj ellenében arra kötelezi magát, hogy a meghatározott összegyüjtendö összeg akkor is kifizettetik, ha a biztosított halála bekövetkezésekor a kifizetendő összeg nincs is még összegyűjtve. A harmadik theoria szerint a biztosított által fizetendő bizonyos praemia ellenében kötelezi magát a biztosító, hogy a biztosított halálán bekövetkeztével bizonyos összeget megfizet. Föltétlen fizetési igéret ez, melynek teljesítésére a halál köttetik ki lejárati időpontul. Az olasz törvény az itt jelzett theoriák utolsóját, Endemann árván maradt „Zahlungsversprechen" theoriáját tette magáévá. Mi, kik az életbiztosítást takarék-biztositási szerződésnek tekintjük, ezen definitiót természetesen alapjában tévesnek tartjuk; a törvény által alapul elfogadott és imént jelzett theoria szempontjából tekintve azonban a kérdéses definitiót, az, ép úgy mint a magyar törvény, valamennyi eddigi törvénynyel szemben, melyek bármely theoria alapul vétele mellett is hiányosak, kétségtelen haladást jelez. A törvény további általános dispositiójában a biztosítási ügy-