Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

A KÖZIG. BÍRÁSKODÁS SZERVEZÉSÉRŐL MAGYARORSZÁGON 29 a történeti fejlődés tisztelete; büszkeségem egy oly nemzet tagja lehetni, mely alkotmányát évszázadok alatt történeti életének intézményeiben szilárdította meg és nem a doctrinair jogproclamátiók futó homokjára irta. Azonban az itt a kérdés, vájjon az elvek, melyek régi közjogunkból szálltak reánk", ma is foganatosak-e még? vájjon élő hatálylval müködnek-e még az új 'nemzedéknek jogtudalmában ? és hogy nem élűnk-e a dolgok egy új rendje alatt, egy modern németfranczia-féle kormányzati szervezetben, mely alatt a régi magyar szabadságeszmék elhomályosulnak és végleg kiveszni indulnak? Fájdalom, én itt is a gyakorlati életből azon tapasztalást voltam kénytelen menteni, hogy Magyarországon is csak azon alkotmányi jogok tekinthetők biztosítottaknak, csak azok részesülnek méltó jogvédelemben, melyeket az irott törvény s annak imperativ módozatai megalapítanak és szabályoznak. A példák igen közelfekvök. Én magam, mint belügyministeri hivatalnok, voltam azon helyzetben, hogy az országgyűlési választói "jog megadása vagy megtagadásának kitünöleg bírói döntését, bürokratikus ügyintézésben gyakoroljam. Mert az az elv, hogy az országgyűlési választói jog körüli felszólamlások felső fokban és végérvényesen csak bírói Ítélettel dönthetők el, csak az 1874-iki választási törvényben érvényesült, mely a kir. Curia ebbeli joghatóságát törvénybe igtatta. De midőn az 1874-iki választási törvény kimondta a bíróságnak illetékességét a választói jog legfőbb kérdései, tehát még a megejtett képviselőválasztásoknak megtámadtatás esetében való eldöntésére, talán a magyar alkotmányi common law-ból merített és nem-e idegen törvényhozások elveit s intézkedéseit plántálta át és irta körül a hazai positiv törvényben ? Es hogy egy ellenkező természetű esetet hozzak fel, t. i. a jogmegszoritás és veszélyeztetés esetét, hát ki nem emlékeznék, hogy a gyülekezési jog egy ministeri rendelet által a leglényegesebb módosításoknak és korlátozásoknak lehetett alávetve, egyszerűen azért, mert nekünk voltaképen nincsen egyesületi és gyülekezési törvényünk? Soha nem szabad felednünk, hogy Magyarországon megszakittatott a jogfolytonosság a forradalom után bekövetkezett önkényuralom által, de sőt ha a dolog mélyére akarunk menni, el kell ismernünk, hogy az maga az 1848. évi törvények által szakittatott meg. melyek új elvekre fektették a magyar közjogot, a nélkül, hogy azon intézményeket megteremtették volna, melyek ez átalakulásnak megfelelnek. Bizony, lehetetlen benem látni, hogy a régi Magyarország mindinkább foszlik, ködbe vész körültünk, alkotmányi tanai az új nemzedék előtt elmosódnak ^és ma már aránylag kevesen vannak, többnyire az^ ilyen magunkféle „doktrinár szobatudósok", mint a tudatlanság bámulói a szellemileg törekvőket Magyarországon nevezni szeretik — kik még forgatják a Corpus juris hungarici-t. Én tehát nem lettem meggyőzve azon érvelés által, melyet Concha tanár ur indítványomnak erre vonatkozó pontja ^ ellen kifejtett, és nem látom azt megerötlenitve. Mindazonáltal már csak a tárgyalás egyszerűsítése és határozathozatal könnyebbitése szempontjából is, elejtettem alább közlendő indítványomnak mindazon