Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A közigazgatási bíráskodás szervezéséről Magyarországon

30 DR. LÁNCZY GYULA pontjait, melyek nem vonatkoznak szorosan a közigazgatási bíráskodás kérdésére. Még csak egy mozzanatra bátorkodom futólag reflectálni. Midőn ezen közjogi alkotmányi jogosítványokra nézve minden minősítés nélkül „a bírói hatalom" illetékességének kijelentését indítványozom, egy éles megkülönböztető vonalat húzok a szorosabb értelemben vett közjogok s a szorosabb értelemben vett közigazgatási jogok között. Ezen alkotmányi jogok gyakorlatában az állampolgár a nemzeti souverainitás hordozója gyanánt jelenkezik, vagy hogy kevésbé radicalis és dogmaticus színezetű viszonvhatározást kisértsek meg, a közhatalom gyakorlatában önálló tényező gyanánt lép fel, ki egyedül ebbeli jogainak érvényesítése által kölcsönöz életet és valóságot magának az állami alkotmánynak, Ebbeli jogosítványai s az alkotmány között nem áll egy harmadik -- nem áll még a törvényhozói hatalom sem és még kevésbbé a végrehajtó hatálom. Ha a végrehajtó hatalom bizonyos tényéknél közbelép, mint p. o. az országgyűlési választói jognak kitüntetése és beigtatása alkalmánál, ugy szerepe merőben segédkező, mintegy technice közvetítő, de távolról sem jogalkotó ; nem ö a jog forrása. S ezért, midőn a fennálló alkotmányi jogok akár polgári gyakorlásának, akár a végrehajtó hatalom jelzett formai közvititésének módozatai körül, kétség vagy pervita támad — e pervita bírája nem lehet más, mint a ki a közhatalmaknak egymás iránti jogviszonyai, az állami szerkezetet érintő alaptörvények helyes vagy helytelen, jogszerű vagy jogellenes magyarázata és alkalmazása tekintetében ítéletet mondani egyáltalán hivatott: a birói hatalom. Azonban a közigazgatási jog terén e viszony teljesen átalakul, mert mindenik tényező külön, lényegesen változik. A közigazgatás : az állami rendnek megvalósítása, a közállomány bátorlétének, anyagi és szellemi boldogulásának előmozdítása és lehető biztosítása által; a szertehúzó társadalmi érdekeknek lehető kiengesztelése egy állami rendben a végrehajtó hatalom, az igazgatási szervezet által, az állampolgárok közreműködése és segédkezése mellett. Ez állami megbízatás vezérhordozója, e feladat teljesítője, a közrend megvalósításának ezen letéteményese, első sorban a végrehajtó hatalom maga. Az állampolgár a közigazgatás terén első sorban mint kormányzott jelenkezik: első kötelessége az alattvalói engedelmesség, még akkor is, ha az önkormányzat utján az állami igazgatás functióiban mint végrehajtó közeg részeltetnék. A közigazgatás terén tehát a jogrend megvalósítása első sorban a végrehajtó hatalmat illeti. Mert a végrehajtó hatalomnak ezen államfenségi megbízatása nem irányul egyoldalulag az állam akaratának megvalósítására, hanem ettől elválaszthatatlan kötelessége és feladata őrködni, hogy ezen akaratteljesités egyúttal a jogeszmének is érvényesülése legyen, hogy az az állami törvényben foglalt jog határai közt s a polgárok alanyi jogainak tiszteletben tartásával, ezek megóvása mellett történjék. Én tehát a helyesen szervezett^ közigazgatási rendszerben a jogeszme hordozójául és megóvása védnökéül magát a végrehajtó hatalmat látom első sorban hivatottnak s ebben van az áthidalhatatlan elvi eltérés az én felfogásom s azon felfogás közt, mely az előadói jelentésem tárgyát képező egyetlen véleményben nyert ki-