Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - Az esküdtszék kérdése a sveiczi jogászgyülésen

különös körülmények létesítették, és az ott mindig politikai biztosítéknak tekintetett; ép ugy vagyunk vele a continensen. Francziaországban a forradalom óta, Sveiczban 1844 vagy 1845 óta, Németországban 1848 óta érvényesült. Francziaországban és nálunk logikai és jogügyi szempontból igen kevéssé lett vitatva. Németországban azonban, hol a jogban megvan a philosophiai szellem, azonnal felismerték a jury jogügyi és logikai hibáit. Nem is tekintve a politikai előnyöket a monarchikus államokban, hol a bírákat a kormány nevezi ki, ott is valódi haszonnal jár az intézmény, a hol a birák a törvényhozás vagy a nép által választatnak. A rendes biró hasonlatosabbaknak látja az eseteket és elveszti az élénk érveket. A jury ellenkezőleg, az új és friss benyomások alatt jobban lát. Közbenjárása azonkívül különösen hasznos az erkölcsi kérdések megítélésénél. A mi a népnek a jury általi jogi nevelését illeti, ugy szerző e felöl nem sokat tart. A polgár ritkán szerepel benne s az a munka, melyet az esküdt jelenleg teljesít, nem nagyon alkalmas értelmisége fejlesztésére. De vannak a mostani esküdtszéknek nagy hátrányai is. A legfőbb hátrány az, hogy a syllogismus, melynek segélyével az ítélet készül, kettéválasztatik. Az előzményt (a majort) a vádtanács dönti el; a minor az esküdtszék határozatának képezi tárgyát; a conclusio a bíróság dolga, mely a tett minősítése fölött határoz. Nincs tehát joga a jurynek az általa megkezdett ratiociniumot befejezni. A jury rendszere egyedüli példája annak, hogy egy okoskodás több személy vagy testület között oszlik meg. A tényt a jogtól megkülönböztetni lehetetlenség. A jury, kezdve a bűnösségen, szükségkép nyilatkozik a jog egyik vagy másik kérdése fölött. Valósággal még Francziaországban is folyton a jogot vitatják a jury előtt, mert büntetlenül nem sérthetni a logikát. Akarva, nem akarva sokszor jogkérdések megoldását kell ezen kevéssé képesített testületre bízni. A jury mellett, lehetetlen a következetes jogszolgáltatás. Minden jury korlátlan és azonfelül az esküdtek kizárólag személyes érzelmüknek adnak kifejezést. Innen azután ellenmondó ítéletek, melyek bizalmatlanságot keltenek a büntető jogszolgáltatás iránt. Elég ha a törvényhozás (vagy a végrehajtó hatalom) bir kegyelmezési joggal; nem lehet a jury hatáskörébe vonni ezen fölségjogot, a felelősség nélküli fÖlségjogot. ^Pedig a jury époly kevéssé okadatol, mint nem a kegyelmező testület. Mindakettö arbitrarius. A jury continentalis szervezetei kizárják a felebbezést. Csak revisiónak van helye bizonyos nagyobb alaki törvénysértések esetében. Szerző nem lát logikát abban, hogy a verdictum érdeme egyrészt minden discussio fölé helyeztetik, másrészt azonban az alaki jogsértés is elég arra, hogy megsemmisíttessék és az ügy újból tárgyaltassék. Miután azonban e tagadhatatlan hátrányok mellett az esküdtszéknek bizonyos nagy előnyei is vannak, érdemes megfontolni: vájjon nincs-e eszköz, melylyel azt ama veszélyek nélkül fenn lehetne tartani. Szerző a német SchÖffengericht-ben látja ezt valósítva. Leuenberger berni főtörvényszéki elnök azon tapasztalatokról