Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - Az esküdtszék kérdése a sveiczi jogászgyülésen

172 SZEMLE a méltányosságót követi és a tény kimondásánál kiigazítja a korszerűtlen törvényt. Ez nem is volna nagy baj, ha az esküdt teljesen ismerné a jogot; biró volna, s legfölebb azt lehetne kérdezni, hogy minek akkor mellette a szakbiróság ? Ámde közönségesen folületes, nem teljes ismerete van a jogról; főkép a büntetés maximuma ragadja meg elméjét; nem tudja, hogy a büntető törvény ruganyos s tág tért nyújt a bírónak; csak tökéletlenül ismeri a körülmények mentő vagy enyhítő következményeit. A szerint felel tehát, a mit a törvényben látni vél s csak későn veszi észre, hogy csalatkozott. Ez néha a vádlott előnyére szolgál, de gyakran megesik, hogy ellene: üt ki. A határozatainak következményeit számítgató esküdtszék gyakran csalatkozik s nem éri el azt, amit akart. Francziaországban, hol ezt a bajt felismerték, újabban az elnöki resumé eltörlése alkalmából meg akarták engedni, hogy az alkalmazandó büntető törvény szövege a juryvel közöltessék. Ez még nagyobb hiba volna, s a senatus el is vetette az illető rendelkezést. Sveiczban, hol nem uralkodik ily formalismus, a védelem szabadon hivatkozik a várható büntetésre; mindazonáltal nem ritkábbak itt sem az esküdtek tévedései. Azon érv, hogy a jury a korszerűtlen törvényt javítani fogja, véleményező szerint nem állja ki a bírálatot, sőt veszedelmes. Ha a törvény rosz, javítsa a törvényhozás; elég, ha az esküdt biró, ne legyen még törvényhozó is. Sokszor lehet hallani, hogy a jury nagyon kedvez a vádlottnak, hogy a felmentések száma nagyban fölülmúlja az állandó bíróság előttieket. Ezen vélemény, ha nem is teljesen téves, mégis nagyon túlzott A jury általi felmentések feltűnök, mert fontos ügyekre, vonatkoznak, hanem e tekintetben a különbség a jury és állandó bíróságok közt Waadt kantonban, melyreszerzö itt egyedül reflectál, nem valami nagy. A Sveicz tehát nem igazolja azon aggodalmakat, melyeket az intézmény ellen sokan táplálnak; el kell ismerni, hogy a legtöbb esetben a jury határozata megfelel a közvélemény érzetének és a valóságnak. Azért bár nem tekinti a juryt valami kifogástalan igazságügyi intézménynek, méltánytalanoknak tartjuk az ellene emelt keserves panaszokat. Még néhány szót a juryröl mint politikai intézményről. Absolute szükséges-e a jury a demokratíában ? A sveiezi példa után tagadólag felelhetni e kérdésre. A jury csak akkor volna demokratikus intézmény, ha abban a polgárok mindannyian kivétel nélkül részt vehetnének; a választott, vagy a bizottság általi kiszemelés utján készülő lajstrom, mint már láttuk, megfosztotta e jellegétől. A kérelmezési jog, a referendum jogot adnak a népnek a törvényhozásban való közvetlen részvételre. Nincs ily része a büntető törvénykezésben, a felségjogok legkiválóbbjában, melyet delegátusok által gyakorol. A jury nem kasztprivilegium ugyan, de mégis a polgárok egy osztályának van fentartva. Monarchikus államban némileg máskép állhat a dolog; ott lehetnek idők, mikor a jury a közszabadság menedéke; és innen magyarázható a hozzá voló ragaszkodás Angolországban.