Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A szabadalmi ügy és reformja

SZEMLE 165 tényleg egyedárúságoknak bizonyultak, eltöröltettek. Egyúttal feljogosittatott a korona, hogy az új ipar feltalálójának erre szabadalmat adhasson. Bár az ilyen szabadalom formailag királyi kegyadomány volt és kegylevél utján adatott ki, Angolországban mégis azon felfogás jutott érvényre, hogy az meg nem tagadható; igy alakult a szabadalom védelme, törvény erejű hatással, a mint az egészben még ma is fennáll. Angolország példáját követte Amerika, mikor az anyaországtól elszakadt (1787), Francziaország (1791) és 1815 óta Európa többi államai, a Sveicz kivételével, hol máig sem létezik szabadalom-védelem. Németalföldön az 1817-ben hozott szabadalom.-törvény 1870-ben érvényen kivül helyeztetett. Az újabbi korszakban az ipar fejlődésével a reformok iránti kiván ság mind erösebb lett. Ausztriában 1820-ban, 1832-ben és 1852-ben keltek szabadalmi törvények. Az utolsó évtizedekben nagyban iparkodtak a szabadalmi törvényhozást reformálni. Ezen igyekezet eredménye volt a bécsi szabadalmi congressus 1873-ban és a szellemi tulajdon védelmére összehívott párisi congressus 187°-ban. Mindkét congressus nemzetközi szahadalom-törvény alkotásán fáradozott. Mig a bécsi congressus törekvései gyakorlati eredmény nélkül maradtak, az 1871-iki párisi eongressus, czéljai elérésére a congressuson képviselt országokban bizottságokat állított fel, s e gyülekezetnek köszönhető állítólag az is, hogy Ausztriában új szabadatmi törvényjavaslat készült. Nemzetközi törvényhozás létesülése azonban, az egyes államok különböző kereskedelem-politikai elveinél fogva még csak távoli remény. A reformtörekvések eredménye Németországban az 1877. május 25-én kelt törvény, mely némely határozataiban lényeges haladást mutat ugyan, de a feltalálói jog oltalmára nézve még sok kívánni valót hagy fenn. A feltalálói jog fogalmáról is különbözők a nézetek. Az egyik felfogás, mely a párisi congressuson is nyilvánult, az: hogy tulajdonj o g, melyet a törvényhozásnak csak szabályoznia kell, ugy, hogy a fel • találó már a feltalálás ténye folytán jogosifva van annak használatából mindenkit kizárni. E nézet azon feltevésből indul ki, hogy valamely felfedezést csak egy és ugyanazon személy teheti, mi ellenkezik a tapasztalattal. Ha ezen nézet jogosult volna, akkor mindazoknak, kik hasonló elfedezést tesznek, hasonló jogot kellene nyerniök, mi viszont a szabadalom fogalmával ellenkezik. E nézet gyakorlatilag nem is alkalmaztatott soha. Némely államokban szabadalmak nem is adatnak, bár védik a tulajdont, és sehol sincsenek korlátlan tartamú szabadalmak; pedig ennek igy kellene lenni, ha a jog a természetjogban gyökeredznék. Egy másik nézet az: hogy a feltalálói jog állam engedélyezte kizáró jog (Alleinrecht). Ezen nézet képezi a szabadalmi jogok fő alapját. A jog, melyet az állam a feltalálónak ad, nagyobb terjedelmű, mint az, a melyet a természetjogon alapuló tulajdonjog nyújt. Feljogosítja a feltalálót, hogy találmányából kizárja azt is, ki a dolgot utána találja fel vagy csak később jelentette be.