Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

158 DR. HEIL FAUSZTIN A BÜNTETŐ JOG ÉS ELJÁRÁS ÚJ LÁTKÖREl szet.u Ezen alaptétel nyomán szerzőnk büntetőjogi tekintetben a társadalmi rétegekben három kategóriát különböztet meg. A legmagasabb, számarányra nézve legkisebb osztályt az, mely azért nem követ el büntettet, mert már természeténél fogva becsületes, hozzájárulván az öröklés, a vallási és erkölcsi érzelmek s a közvélemény sanctiója. Ezek miatt a büntető törvény, mondhatni, egészen felesleges. A legalsó osztály tagjai megrögzöttek, az erkölcsiség és becsületesség minden eszméi iránt érzéketlenek, oktatás és nevelés nélkül valók, s a létérti folytonos, primitív, állatias küzdelemben, anormalis szervezetet örökölnek szüleiktől s ruháznak utódaikra. Ezek a vad fajok felé valóságos visszaütést mutatnak (atavismus . Ezek szolgáltatják a született sa javithatlan bűntettesek legnagyobb eontingensét. És ezek ellen a határozott tartamú szabadságvesztésbüntetés hasztalan, mert fogalmaik nem gyökereznek a bün- és erény közti különbségben ; a bűntett előttük olyan foglalatosság mint bármely más, s a büntetés csak e foglalatossággal járó egyszerű risico, a társakkal való viszonttalálkozás módja, nagyon criticus időkben menedék. A kettő között pedig van egy harmadik osztály, mely nem egészen romlott, nem is egészen becsületes ; folytonos oscillatióban él a bün és az erény között; az erkölcsiség s az igazság eszméi iránt nem érzéketlen ;• van benne a nevelés és műveltség bizonyos foka, start, ha mástól nem, a közvélemény sanctiójától. Ezekre nézve — bizonyos határok között — a büntetések igenis bírhatnak s bírnak hatással. Ezen osztály szolgáltatja leginkább az alkalmi bűntetteseket. (Vége köv.)