Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

A BÜNTETŐ JOG ÉS ELJÁRÁS ÚJ LÁTKÖREI 157 a büntetés eme meghosszabbítása lényegesen eltérő elven (a praeventión) nyugodnék. Azonban e kifogás azon alapszik, hogy a repressio és praeventio közti különbség lényeges ; holott ily lényeges különbség nem létezik, a mint hogy a büntetésnek, legalább részben praeventiv természetét senki sem vonja kétségbe. 5. Bárminő legyen az elvi indokolás, az intézmény gyakorlati haszna s értéke ezáltal nem változik. A középkorban valóságos büntető jog szerinti büntetésekkel sújtották az őrülteket. A mint ennek véget vetett a haladó psychiatria, ugy fogja a büntető anthropologia a született bűntettesek tekintetében a közönséges értelemben vett* büntetést a folytonos elkülönítéssel helyettesíteni. Rendkívüli súlyos bűntetteknél, pl. gyilkosságnál, már az első bűntett elegendő lenne e rendszabály alkalmazására, ha a szakértői vélemény a tettesben a született bűntettes anthropologiai ismérveit constatálja. Enyhébb esetekben 2—3—4 visszaesés is meg volna kívánható. E tekintetben hasznos szolgálatokat tehet a specifieus visszaesés tanulmányozása. A harmadik osztály, a szokásos büntevöké, nem bír ugyan a született büntevök anthropoligiai ismérveivel; de ezek az első, gyakran ifjúkorban elkövetett bűntett után megmaradnak a bűnösség utján, mert a börtön elrontotta, az alcoholismus elbutította, s gyakran a társadalom elhagyta őket, a helyett hogy a becsületes élet feltételeinek megszerzése iránti küzdelmökben segítette volna. És itt a börtön- és börtönkivüli reformok lépnek előtérbe, mig végső eszközként, bizonyos számú visszaesések után, a határozatlan időre való elzárás következik. A rögtönös szenvedélyből büntevök az alkalmi büntevöknek csak egyik kiváló válfaját képezik, s bizonyos sajátszerű ismérvek alapján a többi osztályoktól könnyen megkülönböztethetők. Azon, különben csak igen ritkán előforduló esetekben, midőn a szenvedélv rohama valóban rendkívüli és kivételes, a teljes büntetlenség sem veszélyeztetné a társadalmat. Egészen más szempont alá esnek az egyszerűen provocált büntettek p. az impetus ex justa ira, ex justo odio. Itt az emberi élet becsét hosszú de határozott tartamú s külön intézetekben kiállandó szabadságvesztésbüntetésekkel kell demonstrálni, melyeknél a feltételes szabadság, a kegyelmezés ki volnának zárandók. Végül következnek az alkalmi büntevök, kik ellen mindenkor létalappal bir a czélszerü börtön és büntetési rendszer. A bűntettesek ezen felosztásának alapját azon a törvényhozók, criminalisták s a felületes szemlélők részéről gyakran tekinteten kivül hagyott, szerző által érdekesen fejtegetett tény képezi, hogy „a társadalom nem képez minden részeiben egyenlő és homogén egé-